Én sem dúskálódom az anyagiakkal, de szerencsére elég jó borász-iserettségem van, ki napokat tudna mesélni a borokról (kóstoltatás közben). Képzeld: nemes-penészes pincefal a Balaton-felvidéken, s már negyedik órája ülünk-állunk a hordók között, s kóstolgatjuk először az egyéves friss száraz bort, majd befejezzük a 32 éves, penészes üvegű Traminival (saját eltevése, piaci érték 30 ezer körül...); közben azt a jégbort isszuk, melyet hat éve palackozott, de ezalatt vagy 10-féle bort iddogálsz.
Persze, nem rugunk be, hisz a jó bortól - melyet csak kortyonkét szabad inni, s közben eszegetni - a pincében nem lehet berúgni.

Azt majd kint, a szabad ég alatt érezzük...

Ez még azt az embert is megfogja, aki egyébként abszolút absztinens. Ha más nem, a látvány - és ahogy kerekedik a jókedv, szélesedik és őszintébbé válik a mosoly, szépül a világ, s tágul a jó barátok köre...