A finnugrista történelemhamisítás tudatos voltáról tanúskodó adatról tájékoztat bennünket Makkay János: A néger Athéna (2004) c. füzetében

 

 

Példa az 'őstörténeti igazság' sajátos magyarországi értelmezésére

 

 

Maga a kérdés bizonyára nem véletlenül került be a 90-es évek elején a tudományos érvelések tárházába. Magyarországon 1992-ben Komoróczy Géza a magyar őstörténet kapcsán fogalmazott meg olyan felfogást, amilyet Lefkowitz nem tart elfogadhatónak. Olvassuk csak, mit írt Komoróczy az őstörténet mint az ethnikai-nemzeti azonosságtudat historizálódása ürügyén:

 

„Az őstörténet nem ténykérdés, nem igazság, amit föl lehet tárni, még ha vannak is tényszerű elemei, amelyek tudományos módszerekkel vizsgálhatók, hanem, s hadd mondjam nyersen: elha­tározás dolga. Minden nemzet olyan őstörténetet választ vagy ír magának, amilyent akar. ... Az őstörténet válflsztás és elhatározás kérdése: a lehetőségek közül mi választunk."

 

Érdekes módon ez az eddig még semleges - bár máris hibás! - magyar őstörténeti tétel is a zsidóság történetének elemzésével folytatódik, azt sugallva, hogy a zsidó történelem és a magyar őstörténet és korai történet (!) között lényegi összefüggések lennének felfedezhetők. Ilyeneket képviseltek volna például azok a 16-17. századi korai nyelvtudósok, akik a héber-magyar nyelvrokonság hívei voltak. (54) Mivel pedig "a legutóbbi századfordulón talán élt annyi zsidó magyar is az országban, mint ahányan a párduc kacagányos volgai lovasok lehettek, választhatnánk, mai magyarok a zsidó-magyar,őstörténetet is. ... Nem arra buzdítok, hogy írjunk új őstörténetet. Eppen ellenkezőleg: arra, hogy tudjuk, őstörténetünk nem 'volt', hanem 'ké­szül' : mi magunk csináljuk, választásunkkal, preferenciánkkal. Hogy tudjuk, több őstörténetünk van. ,, (55)

 

Nincs szükség most arra, hogy bemutassam, Komoróczy elméletének egy része igen hiányos őstörténeti ismereteinek gyenge lábán áll. Világos azonban, hogy a fentebb röviden bemutatott amerikai vita két nézete közül Komoróczy azon a hamis oldalon van, amely szerint többfajta igazság létezik. Amely felfogás alkalmazása esetén a tudományos vita lehetetlenné válik. Ahol az igaz és a nonszensz akár egyenjogúvá is válhat. Sőt, ahol a nonszensz akár vélt igazsággá, akadémiai, majd jogi tétellé és gyűlölettörvénnyé is kövesedhet! Főleg akkor, ha akadnak akik nagyon hangosan érvelnek, vagy nagyon meggyőzőnek látszó módon fogalmaznak.

 

Tárgyunk szempontjából semleges példát szeretnék hozni a hangosságra és a meggyőzőnek látszó érvelésre: a sumer-magyar rokonság régóta vajúdó, és a köztudatból, sőt lassan-lassan a féltudományosságból egyelőre kiirthatatlan teóriáját. Mikor Komoróczy - elévülhetetlen érdemeket szerezve - a hetvenes években a sumer-magyarológiáról értekezett, saját (később kifejtett, de bizonyára már akkor meglévő) felfogásának megfelelően hinnie kellett abban, hogy ha a mai magyarok választhatják a zsidó-magyar őstörténetet, akkor el kell fogadnunk annak a tényét is, hogy más mai magyarok meg a sumer-magyar őstörténetet választják maguknak. Itt persze közbevághat Komoróczy avval, hogy zsidó vallásúak éltek az ország területén már a római kor óta, sumerek viszont sohasem a Kárpát-medencében. Erre viszont azt válaszolja majd egy sumer-magyarológus, hogy a római kori vagy az Árpád utáni magyar-zsidó együttélés már nem őstörténet, viszont a sumer-magyar 'képzeletvilág' igen, amiből mindenki olyan őstörténetet választ magának, vagy amiről mindenki olyan őstörténetet ír, amilyent akar. A sumer-magyarológusok éppen egy ilyen Komoróczy-féle érv alapján írják is a magukét. A 862 utáni árpádi történelemről viszont sokáig csak Györffy, Kristó, és alkalmasint Komoróczy írhatta azt, amit akart, mások nem annyira.

 

************************************************************************

 

54 A héber-magyar nyelvrokonságról természetesen már évszázadokkal ezelőtt kiderült, hogy tudományos nonszensz, manapság hirdetve szamárság. A kérdéshez általában Balázs János: Hermész nyomában. Budapest, 1987, 225­235, 545-546. - Legutóbb adott egy rá jellemző gyengécske összefoglalást Vékony Gábor is: Magyar őstörténet - magyar honfoglalás. Budapest, 2002, 17-22.

 

55 Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Budapest, 1992, 327.