Az, hogy a férfiak és nők egyenértékűek miért anarchia?

Ha szerintem egy normálisan működő kapcsolatban társak vannak és kompromisszumos, közösösen kialakított döntések vannak, miért anarchia?

 

Mind a szótöbbséggel, mind az egyhangúlag hozott döntéseknél van valaki, aki megállapítja ill. kihirdeti, és egyben szentesíti a határozatot. Közgyűléseknél ez a levezető elnök szokott lenni. A családban pedig a férfi. Ha Isten úgy döntött volna, hogy ez inkább a nő feladata, akkor a Bibliában az állna, hogy a férfi feje az asszony. A döntéshozatal akkor kezd érdekessé válni, ha a férj (= levezető elnök) függetleníti magát a szavazás eredményétől, és a maga határozatát hirdeti ki és kényszeríti rá a többire, többek között az asszonyra is. Bizonyos esetekben ez hasznos lehet, máskor viszont kimondottan káros. Igazából négy lehetőség van:

 

1) bölcs női tanács + bölcs férfi = bölcs döntés a tanácsnak megfelelően

2) bolond női tanács + bölcs férfi = bölcs döntés a tanács ellenében

3) bolond női tanács + bolond férfi = bolond döntés a tanácsnak megfelelően

4) bölcs női tanács + bolond férfi = bolond döntés a tanács ellenében.

 

Bibliai és istenismeretem alapján elmondhatom, hogy Istennek az 1) és 2) verzió kedvére való. Írásaidból téged megismerve gondolom, hogy neked inkább az 1) és 3) verzió lenne kedvedre való, különösen akkor, ha a döntéshozó is nő lehetne. A 2) és 4) verzióktól egyenesen irtózol. A 4) verziótól én is, ha ez megnyugtat, de a 3)-t sem látom kimondottan igeinek.

Ez ilyen egyszerű. A te nagy bajod az, hogy nem az 1) és 2) egyszerűségében és nagyszerűségében látod a kérdést, hanem tovább viszed a bűn szintjére, a 3) és 4) verziók szintjére, és abból indulsz ki, hogy ilyen a világ. Nem beszélve arról, hogy a 2) verzió nagyon-nagyon nincs ínyedre, miközben Isten kedveli azt is.

 

Miért kell dominánsnak lennie az egyiknek mindenben? Amihez én értek jobban, abban én, amihez ő ért jobban, abban ő domináljon.

 

Ki mondta, hogy ennek nem így kell lennie? Bölcs női tanács + bölcs férfi = bölcs döntés: ennél jobbat még nem találtak ki. Ha a feleségem jobban tud valamit, mint én, én pedig megfelelően bölcs vagyok ahhoz, hogy ezt elismerjem, akkor miből gondolod, hogy a feleségem ellenében másként fogok határozni? Ha pedig én tudok valamit jobban, akkor neki miért kellene ez ellen lázadnia? A férj nem attól feje az asszonynak, hogy folyton felülbírálja őt, hanem hogy döntést hoz. Ha az asszony ötlete jó, akkor úgy dönt, hogy az asszony ötletét támogatja. Ha az asszony szamárságot mond, a férjnek pedig okosabb ötlete van, akkor először is megnyeri magának az asszonyt, majd az immáron közös egyetértésnek megfelelően a sajátja mellett dönt. De nem felülbírál. Viszont a férfi dönt, ez a lényeg.

Volt nekünk egy Dobzse Jánosnak csúfolt királyunk. Bármit tanácsoltak neki, mindenre azt mondta, "dobzse". Meg sem kellett volna kérdezni, mert előre tudta mindenki a választ. Mégis megkérdezték, mert az ő dobzséjétől vált legitimmé a dolog. Ugyanez a helyzet a férj-feleség viszonyban is: bármi is a családi közgyűlés határozata, a végén a férj mondja rá, hogy legyen, ámen, ő nyomja rá a pecsétet, onnantól elvégzett, legitim a dolog, és onnantól mondja rá Isten is a mennyben - akár tetszik neki, akár nem -, hogy "jó, ezek így döntöttek, akkor legyen így". Ez nem az asszony alávetettsége és a férj felsőbbsége, hanem az Istentől rendelt szolgálati út.

 

Miért nem az alapján, hogy kire van tovább szükség a faj fennmaradásához? Itt egyértelműen a nő a fontosabb...

 

Rosszabb példát nem is hozhattál volna fel. Mindketten egyformán fontosak.

 

Szellemi szempontból egynemű minden ember, mivel Isten képére és hasonlatosságára történt a dolog, ezért isten-neműek.

És mi a helyzet a bibliai kor előtt élőkkel? Azok a társadalmak nagyrészt matriarchálisak voltak...

 

A bibliai kor előtt? Az "és a föld kietlen és puszta vala, és Isten szelleme lebegett a vizek fölött" előtt??? Arról a társadalomról semmit nem tudunk, azon kívül, hogy a Biblia sejtetni engedi, hogy volt előtte valami. Te pedig egyenesen tudod, hogy matriarchális társadalom volt? Emlékeztetlek, hogy ez egy bibliafórum, tehát nehogy előhozakodj nevenincs szerzők hanyagul elejtett állításaival, mert az nem ide való!

 

Akkor milyen nemű volt a férfi...Akkor a nő volt a főnök... Közben váltott az isten-nem a nőről a férfira?

 

Újra leírom, ezúttal kicsit lassabban: ez egy bibliafórum. A Biblia szerint a férfi lett előbb, azután a nő. Szellemi szempontból egyneműek - nincs különbség. Biológiai szempontból hím- illetve nőneműek. Rövid életük során ezek - tudatosan vagy véletlenül - egymásra találnak, összeteszik, amijük van, és általában együtt is maradnak, különösen akkor, ha az összetevésből - tudatosan vagy véletlenül - szaporodás lesz, de még akkor sem mindig. Ha viszont együtt maradnak, akkor az esetleges szaporulattal együtt EGY egységet képeznek, amit a köznyelv egyszerűen csak CSALÁDnak hív. Mivel Isten királysága (amiben te nem hiszel) és az emberi társadalom is hierarchikus felépítésű, ezért Isten az ő végére mehetetlen bölcsességében úgy döntött, hogy az országok vezetéséhez, az önkormányzatokhoz, a munkahelyekhez, a katonai alakulatokhoz, a pápua törzsekhez, a folyókhoz, a windóz mappastruktúrájához stb. hasonlóan a családnak nevezett formációkban is legyen valaki, akinél minden szál összefut, aki bizonyos kérdésekben fókuszba kerül.

A minap láttam egy háborús filmet, amely a Vatikán felelősségét feszegeti a holokauszt kiteljesedésében, de nem ez a lényeg. Voltak jelenetek, amelyek a pápa jelenlétében játszódtak. Ha olyan kérdés vagy vita merült fel, amiben nem tudtak egységre jutni, minden szem kérdőn meredt a pápára. Amíg csak arról volt szó, hogy vegyenek-e levegőt, vagy megvakarják-e a hátsójukat, ha viszket, vagy kinyissák-e az esernyőjüket, ha esik az eső, nem keresték a pápa álláspontját. Ám ha olyasmi került elő, ami meghaladta a kompetenciájukat, kérdőn és feszülten várták a pápa reakcióját. Nyilván a kamerát bámulták, az pedig nagytotálban mutatta őket, de filmes szempontból nagyon jól meg volt csinálva.

Naszóval, ilyen esetekre a családban Isten a férfit rendelte, hogy minden szem rá szegeződjön. Nem a nőt. Egyébként nyugodj meg, ha a család esze a nő, akkor őrá szegeződik ilyenkor minden szem. De a Biblia mást mond kívánatosnak.

 

Másik nagy bajod, hogy lenézed nőtársaidat, különösen a keresztény feleségeket. Azt gondolod róluk, hogy a hátsójuk megvakarásához is engedélyt kérnek a férjüktől. Hát ebben tévedsz. Sőt. Menten fölrobbannék, ha a feleségem most megkérdezné, megszoptassa-e a síró gyereket. Egyrészt, mert most veled foglalkozom, másrészt, mert nehogy már ilyesmiben is kikérje a véleményemet! A férj nem ilyen piti kérdésekben feje a feleségének, hanem sorsfordító kérdésekben. És már feljebb leírtam, hogy valójában nem is döntésről van szó, hanem a konszenzus legitimizálásáról.

 

> a család akkor fog jól működni, ha a döntéshozó továbbra is a gyengébb képességű férj.

Nem fog jól működni, ha buta döntéseit rákényszeríti a családra.

 

És ha nem fogja? A Biblia szerint a bölcsesség kezdete az Úr félelme. Aki ismeri és féli Istent, annak Isten garantálja a bölcsességet akkor is, ha intellektuálisan nem egy lumen az illető. Ha valaki buta döntéseket hoz, és még másokat is belekényszerít, az nem igei, nem bibliai, tehát kívül esik ennek a fórumnak a tárgykörén. Tudom, hogy létezik olyan is, de az nem ok arra, hogy meghúzzuk a Bibliát.

 

Ez 2000 évvel ezelőtt elfogadott volt, ma nem az.

 

Ma is elfogadott, csak te nem fogadod el. De a Biblia egyelőre nem rólad szól, legfeljebb csak annyi, hogy "tegyetek tanítvánnyá minden bejumát". De nem több.

 

Hogyan lehet az emberiség felét indok nélkül eleve alávetettnek tartani?  Csak butaságból, gőgből.

 

Magad mondád... Értelmezésem szerint TE tartod az emberiség felét alávetettnek. Én nem látom annak. Az én értelmezésemben az alávetettség azt jelenti, hogy az alávetett a felsőbbségnek a lábai alá van vetve. A férj-feleség viszonyban nem ilyen alávetettségről van szó, hanem egyszerű tekintélyelsőségről.

 

És csak megjegyzem, a munkahelyünkön a férjem a beosztottam, a férjem főnöke vagyok. Akkor nálunk most mi is a helyzet?

 

Az, hogy megszülettél, hogy nőnek születtél, hogy férjet találtál magadnak, hogy gyermekeid vannak, hogy munkahelyed van, hogy főnöke lehetsz valaki(k)nek, hogy egyáltalán idetaláltál erre a fórumra: ez mind Isten kegyelme. Akkor is, ha nem hiszed. Ez van. De mi a problémád?

 

Azért érdekelne egy közvélemény-kutatás abban a témában, hogy nem kellene-e kivenni ezt a rész a bibliából elavultság miatt.

 

Bolond tanács, aminek egy bölcs fórum soha nem szerezne érvényt. Isten ki fogja venni a Bibliából, de majd akkor, ha férfiak és nők többé nem házasodnak, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok. Isten-neműek. De azt meg kell érni valahogy. Aki tagadja Istennek akár egyetlen igazságát is, nem fogja megérni. Megérni még csak-csak, de meglátni, hmmm... azt biztosan nem.

 

Egyenrangúak vagyunk [a férjemmel], közös döntésekkel és felelősséggel...

 

És amikor közösen eldöntetek valamit, ki mondja a végén, hogy "jó, akkor legyen ez"? Kinézem belőled, hogy te. És ha egyszer a férjed próbálkozna vele? Szétvetne az ideg? Talán nem. Pedig abban a pillanatban megvalósul az, hogy "a férj feje az ő feleségének". És talán még áldás is származhat belőle. Ez ilyen egyszerű.

 

Neked nem is ezzel a férj-feleség elsőséggel van bajod. Ha ez a téma kifullad, keresel majd mást, amibe beleköthetsz. A lényeg, hogy kritizálhass. Neked Istennel van bajod. Nem tudod elviselni, hogy Ő nagyobb nálad, holott tényleg nagyobb nálad, hogy ő fölötted áll és ráadásul föléd helyezett másokat; hogy nem te lehetsz a csúcson. Ezt tetézed azzal, hogy közben az egészben nem hiszel. Micsoda önellentmondás: kritizálsz valamit, amiben nem is hiszel, hogy egyáltalán létezik! Klasszikus példája a teremtett világ kettősségének: ahogy az istenhit istenszeretetben nyilvánul meg, úgy az istentagadás istengyűlöletben. Ha ez így van, mi volna, ha felhagynál a kritizálással? Már írtam egyszer: Isten sehol a Bibliában nem kötelezte el magát arra, hogy minden intellektust egyenként és azonnal megvakargasson, viszont az őszinte és alázatos istenkeresőnek mindenkor kész válaszolni.