Nem jó dolog a diktatúra, de még mindig jobb, mint az anarchia. Úgy látom, te anarchia-párti vagy. Az Újszövetség Jézus királyságát hirdeti, ami egy olyan királyság, ahol szabadság van. Jézus feje az egyháznak, neki szabad akaratból lehet engedelmeskedni. A férj pedig feje a feleségének, neki szabad akaratból lehet engedelmeskedni. Ez valóban alárendeltség, de mi van benne olyan megalázó, hogy tépni kell ellene a szájat? Ez a világ úgy van megteremtve, hogy mindenki valamely felső tekintély alá van vetve, és ez a tekintélyvonal hierarchikusan végigvonul Istentől kezdve a kicsinyig. És miért volna emiatt a nő alávalóbb, mint férfi? A férfi is tekintély alá van vetve, a nő is. Innentől kezdve csak azon lehet vitatkozni, hogy a sorban miért a férfi van előbb? Na de ha a nő volna előbb, mi változna? Te akkor is ugyanolyan ateista lennél, mint most. Akkor meg nem mindegy neked, ki van előbb a sorban?
Mésképpen is lehet gondolkodni, a nyers erő alapján. A jelenlegi felállás ez: Isten le tudja pofozni a férfit, a férfi le tudja pofozni a nőt. Fordítsunk ezen egy kicsikét: Isten le tudja pofozni a nőt, a nő le tudja pofozni a férfit? Hmmm, logikus lenne ez a sorrend? Néha persze, hogy működne a dolog, de általában a férfi az erősebb. Én sem tudnám elképzelni, hogy a feleségem csak úgy lepofozzon engem. Egyetlen könnyed legyintéssel észre tudnám téríteni - persze még soha nem próbáltam. Ezek után miért ne lehetnék én a főnök? Ez persze csak ostoba világi okoskodás. A bibliai valóság ez:
Isten teremtette az embert a maga képére és hasonlatosságára. A részletek olvashatók a teremtés könyvében. Az viszont rögtön feltűnik, hogy az állatokat kétneműnek teremtette, az emberből meg csak egy hím példányt. Vajon miért? Feledékenységből? Inkább azért, mert mert fel akarta kelteni az ember igényét a társra. Mondjuk azt, hogy provokálni akarta. Felvonultatta hát minden teremtményét Ádám előtt, akinek a végére az az érzése támadt, hogy az élményt jó volna megosztani valakivel. Az ember már csak ilyen. Isten ehhez teremtett neki azután megfelelő társat. Viszont azzal, hogy már ketten voltak, el kellett dönteni közöttük a dominancia kérdését is.
Szellemi szempontból egynemű minden ember, mivel Isten képére és hasonlatosságára történt a dolog, ezért isten-neműek. (Tehát nem Isten férfi, hanem a férfi isten-nemű, és - bármily hihetetlen - a nő is.) Beszél is Jézus valahol erről - most nincs a közelemben Biblia. Biológiai értelemben viszont hím- és nőnemű egyedekből áll a társadalom, és mivel ezek család szintjén EGY egységet alkotnak, ezért Istennek el kellett döntenie, a kettő közül melyik nemű legyen a főnök. Mert főnöknek lennnie kell. Ő a férfi mellett döntött, mert az volt előbb. De semmiképpen nem azért, mert az az eredeti - ezt el lehet felejteni.
Az a baj, hogy te a keresztény családmodellből a nő szerepét rabszolgainak tekinted, holott közel sem erről van szó. A főnökhelyettes, tanácsadó, titkár, belső bizalmi ember stb. kifejezések sokkal inkább találóak lennének, mint ahogy ténylegesen erről is van szó. Egy nőnek simán lehet magasabb IQ-ja, mint a férjének. Ebben az esetben pláne elkél a jó tanácsadó a férj mellett. De a család akkor fog jól működni, ha a döntéshozó továbbra is a gyengébb képességű férj. Ezt Isten így látja jónak, a helyes működést pedig személyesen garantálja. Előfordulnak persze durva esetek is, de nem az a jellemző.
A te problémád az, hogy nem hiszel a Biblia sugalmazottságában. Te úgy gondolkozol, hogy a Biblia azért hirdeti a férfi elsőségét, mert azt egy kezdettől fogva patriarchális alapokon működő társadalomban, ráadásul férfiak írták. A keresztények ezzel szemben azt vallják, hogy a Bibliát Isten fogalmazta meg, és Ő az Ő tökéletes végzésében úgy döntött, hogy a férj feje lesz a feleségének, és - mellesleg - az egész családjának. Viszont nem feje a szomszéd feleségének, és főleg nem feje a női főnökének (ha van ilyenje). Ezen az utóbbi dolgon még soha nem gondolkoztál el?
Azt már hallottad vagy olvastad, hogy az asszony a férjének dicsősége? Pedig írja a Biblia. Most szerinted egy elnyomott, rabszolgasorsba taszított nő be tudná tölteni a dicsőség funkcióját? Én személy szerint nem hiszem. Láttam én már mostoha sorsú asszonyt, aki inkább tűnt igáslónak, málhás szamárnak, fejőstehénnek, vemhes birkának, hízó disznónak, pislogó tyúknak, gágogó libának, mint férje-ura dicsőségének. Bár megjegyzem, az a férj sem volt egy kimondott krisztus-képmás. Summa-summárum: ha szélsőségekkel találkozunk, az már nem a Bibliáról szól. Márpedig ez itt egy Biblia-fórum, nemdebár?