A jövevény

 

Megérkezett.

A decemberi hóval.

Felszívódott bennem

Cukorral és sóval.

Újra ízlik a lét,

Ahogy eltűnik a számban

A jelen-arcú jövő,

Mit üres kínban vártam.

Megérkezett...

Amikor nyitva volt a lelkem.

A lakatot levertem,

A kulcsot lenyeltem.

Nem remeg többé kezemben a kanál,

Az éjbe visszatámolyog a halál.

Leül a helyére és csendesen figyel.

Kicsorbult a kése és nem érti, hogy mivel

Tették tönkre...

Létezik egy út, mely az öröklétbe vezet

És a térképem hozzá végre megérkezett!

 

 

 

(BUÉK minden verselőnek és olvasónak)