Van egy érdekes dolog, ami a szarmata írás feltételezését támogatná. Az ugyanis, hogy a germán rúnák és a székely rovásjelek közötti kapcsolatot elég nehéz megmagyarázni egy korábbi közvetítő (pl. a szarmata írás) nélkül.

 

A germán "e" (eisen) ugyanis pontosan úgy néz ki, mint a székely (székely-hun) "v" (vas) Szekeres István felismerése szerint. S van más megfelelés is, amelyek egészen Kínáig követhetők.

 

 

 

Ha ez a két írás kapcsolatban volt valamikor a germán írás ukrajnai jelentkezése előtt, tehát a III. század előtt, akkor a hunokra talán nem gondolhatunk, mert ők ekkor még keletebbre lakhattak. A szarmaták azonban elvileg alkalmasak lehettek a közvetítésre. Ezért érdekes minden olyan szarmata írásmutatvány, amely a székely írással (tehát a hun jelkészlettel - mert a hunoknál kimutatható szinte az egész székely jelsor) rokon jeleket tartalmaz.

 

Lehetett persze sokkal korábbi is a kapcsolat az említett írásrendszerek között.

 

 

 A (ferences) székely jelsor "v" (vas) betűje. Ezzel azonos formájú a germán "e" (eisen) betű.

 

 

A jelforma kivonat az "u" (ushu/őskő) betűből, ami egy állatbőr alakú bronzkori fém félkészöntvényt ábrázol. Ennek a neve vaske/ushu "őskő"(?) lehetett eredetileg, a meteorvas alapján s innen az "u" és a "v" hang.

 

 

 

 

Kájoni székely "v" betűje.

 

Az a kérdés tehát, hogy ezeket az összefüggéseket a székely és a germán között mivel magyarázhatjuk? A hun írás talán később jelent meg a germánok járta területeken a germán írás felbukkanásánál, ezért a szarmaták keveredhetnek gyanúba. Ez persze csak akkor vehető számításba komolyan, ha a szarmatáknál székellyel rokon jelekre akadunk. S neked hála, akadt ilyen.