Nem ártana néha olvasni sem....

http://www.nol.hu/cikk/388957/

 

"

Csend Népszabadság • Kis Tibor • 2005. december 29.

Nemcsak az anyaország mutat szinte teljes közönyt a honosítási szabályok januári lazítása és a nemzeti vízum bevezetése iránt; maguk a határon túli magyar közösségek sem adják különösebb jelét annak, hogy érdekelné őket e budapesti gesztus.

<!-- var ord=Math.round(Math.random()*100000000); document.write(''); //-->

Pedig eléggé valószínűtlen, hogy az esemény elkerülte volna a hazai és a kisebbségi pártok figyelmét. Sokkal inkább az a benyomása az embernek, hogy ha mindegyikük hallgat, erre jó okuk van. Ráadásul ez az ok minden szereplőnél más és más. A magyarországi ellenzék például most elhallgatni akar, egy kormányzati sikert igyekszik a szőnyeg alá söpörni. A határon túliak (némelyik talán Orbán karmesteri pálcájának intésére) látványosan duzzognak, és mindent csak a kettős állampolgárság szemüvegén át hajlandóak nézni. Ami pedig a koalíciós pártokat illeti, ők alighanem ezúttal sem igazán képesek felmérni annak a horderejét, amit egyébként véres verejtékkel vittek keresztül a törvényhozáson.

A jövő év elején hatályba lépő két jogszabály ugyanis nyilvánvalóan új kezdetet jelölhet majd a magyar-magyar viszonyban - ha minden érdekelt így akarná. Könnyű belátni, miért. Eddig az anyaország nemigen kínált más alternatívát a szomszédos államokban élő magyar közösségeknek, mint hogy boldoguljanak, ahogy tudnak a szülőhelyükön. A nemzeti identitás őrzéséhez legfeljebb - elhanyagolhatónak azért nem mondható mértékű - erkölcsi és anyagi támogatást adott. Szinte konszenzusos pártközi megállapodásnak mondható a rendszerváltozás óta, hogy alapvető magyar érdek a határon túliak szülőföldjükön való megtartása. Amiből persze az is következett, hogy egyetlen jelentős hazai párt sem bátorította a szomszédos országokban élő magyarokat az áttelepülésre - még a délszláv háború legviharosabb hónapjaiban sem. Érzelmi megfontolásokból éppúgy nem, mint praktikus okokból. A szempontok - ha keveset beszéltünk is róla - nyilvánvalóan döntően befolyásolták az egy évvel ezelőtti népszavazás kimenetelét.

Csakhogy ezzel a határon túliak ügye még nincs elintézve. Ezt ők sem érzik így - és az anyaország sem dughatja a fejét a homokba. Ráadásul nem is vindikálhatja magának a jogot, hogy mások fejével gondolkozzon, mások helyett döntsön, vagy netán bárkit, aki magyarnak vallja magát, kirekesszen az anyaország életéből. E tekintetben a szóban forgó két új jogszabály jó irányban tett lépésnek látszik. Mert liberálisabb az eddigi törvénykezésnél, rést üt a falon azzal, hogy az eddigieknél többet bíz a határon túliak szabad választására. Nagyobb lehetőséget teremt számukra - döntsenek csak ők maguk a saját sorsukról. Arról, hogy maradni akarnak-e otthon, vagy inkább ide jönnének hozzánk. Nyilván a túlnyomó többség az előbbire szavaz. Legalábbis, ha a jobb életre reális esély kínálkozik számukra a szülőföldön is. Aki pedig valami máshoz, másutt akar fogni, arra a jövőben több lehetősége lehet, mivel az anyaország nagyobb nyitottságot mutat majd.

Ennek éppen ideje volt. Az igazság ugyanis az, hogy a magyar közvélemény valójában nagyon keveset tud a szomszédos államokból áttelepült magyarok életéről, az újrakezdés kínjairól, buktatóiról. Arról, hogy ezt a gyakran hosszú évekre nyúló várakozást a kettős gyanakvások és a kettős hontalanság állapota jellemzi. Otthonról a hűtlenség vádja éri őket, itthon pedig nemritkán idegent látnak bennük.

Ilyen szempontból a mostani jogszabályi lazítások még nem jelentenek igazi áttörést. De valami azért talán mégis elindulhat. Mégpedig valami olyasmi, ami szerves része lehet a nagy európai folyamatoknak. Hiszen Európa a határok nélküli lét felé halad - térségünk ilyen értelemben még nagyon is hátul kullog. De kimaradni nem tud belőle; a fogyó népességű Magyarország pedig végképp nem. Tetszik vagy sem: minden okunk megvan feltételezni, hogy belátható időn belül minálunk is nagyobb számban telepszenek majd meg bevándorlók. Tekintsük óriási szerencsénknek, hogy a potenciális jövevények zöme magyar ajkú lehet majd - már ha sikerül megteremteni ennek feltételeit, infrastruktúráját. Nem lesz könnyű. Mindenesetre a most életbe lépő új szabályozás e felé mutat. Ha az ellenzék fanyalog emiatt, érthető. De hogy a kormány miért hallgat, és miért nem magyarázza el a közvéleménynek a változások mibenlétét, rejtély. "