Esetenként a kőre rótt írásjelek esetében is érzékelni lehet, hogy rovásírással állunk szemben. Például a hettita hieroglif írás Utu jele szilvamag alakú, bár elvileg a kerek Napot ábrázolná.

 

 

 

Ez tehát a hettita Utu szójel (Utu a sumer napisten neve). Itt csak a középső "napsugarak" mondanak ellent a rovástechnológiának, mert ezek közelítenek a vízszinteshez (valójában a vízszintest itt is két ferde vonal helyettesíti).

 

 

 

 

A székelydályai "ü" (Üdő) rovásjel ugyanennek a Napot ábrázoló jelnek a magyar változata. Itt teljesen eltűnt a középső "napsugár", mert annak vízszintesnek kellett volna lennie s azt nem lehet a fába róni.

 

Nos, sem a hetztita, sem a székely jel nem fába róva maradt ránk, mégis világosan érzékelhető, hogy rovásírás jeleiről van szó.

 

Ami a kérdésedet illeti, hogy mit kezdjünk az ótürk rovásírással, ezen érdemes elgondolkozni. A köznép már megszokta, hogy a germán, a székely és az ótürk írást rovásírásnak kell nevezni - ezért úgy gondolom, semmit nem kell tennünk. Az elnevezés jogos, hiszen a törökök többnyire valóban fába rótták a jeleiket, csak ezen fairatok szinte kivétel nélkül elvesztek. Azaz maradhat az írás neve továbbra is ótürk rovásírás. Azt persze meg lehet nézni, hogy a kőbe vésett ótürk jelek alakja mennyire viseli magán a rovásírás jelleget, de ez sem változtathat az írás elnevezésén.