Áprily Lajos

Szalonka-les


Bükkcserje közt piros virágu mart,

a mentén kékes esti köd lebeg.

Hol barna bükkök némán ködlenek,

álmos holló a szálerdőbe tart.



A mogyorófa-barka megremeg:

futó fuvallat, izgatott, zavart,

felborzolja az álmodó avart

s szitálva indul könnyű permeteg.



Hat óra. Kürtszót küld egy messzi gyár.

A rigó füttye halkul, egyre jobban.

Rejtett madár most édes nászra vár.



Fegyver feszül az izgatott marokban...

Most. Jönnek... Boldog, büszke mátkapár.

S forró szívükre gyilkos puska robban.