A nemzethalál nem egy vagy több esemény. Sőt, nem is esemény egyáltalán.

Az egy életérzés. Egy belső, stabil fixpont, ami a külső valóság összes interpretációinak a sarokköve.

Többé-kevésbé itt van bennünk, magyarokban. Ha mozgólépcsőznél reggel a metrón, nézz végig a szembejövő arcokon. Az a nemzethalál. Akinek élet van a tekintetében, külföldi.

Ha valahol magyarok beszélgetnek, mindig arról van szó, mi hogyan rossz, ki hogyan járt pórul, mi miért reménytelen. Próbálj meg mesélni valami pozitívat, biztatót. Úgy néznek majd rád a végén, mintha egy vicc végéről lemaradt volna a poén. És ha folyton ilyen sztorikkal jössz, kiismernek, és elfordulnak tőled.