Szerintem az év egyik meglepetés lemeze: Effeta - Ébredés albuma,
talán kevesen figyeltünk fel rá...de nagyon meglepő
ime egy kis kritika...
Süket fülek gyógyítása – Effeta: Ébredés
Az elmúlt hónapban jelent meg az album, nagyon friss, nagyon aktuális.
Már a kezdés is okoz meglepetést a gyanútlan és felkészületlen hallgatónak,
az első nóta olyan mély döbbenetet okozott, hogy alig győztem magamhoz térni.
Szóval szólni kezdett az anyag, valami, a megszokott zenei kategóriákba belehelyezhetetlen alternatív - vagy még sem - rockmuzsika. Vagy valami olyasvalami. Pörgős, shuffle-beat, ahogy a zenekar nevezi ezt a stílust. Hangzásában, hangulatában nagyon vidám, mégis mesterien elkészített album, profi, kimunkált, nyers, sallangoktól mentes zenei anyag.
A csapat szándékosan ragaszkodik a jó értelemben vett puritán megszólaláshoz, tartózkodnak minden olyan mesterséges beavatkozástól, ami a hanganyagot az élő zenétől eltérővé tenné. Semmi effektezés, semmi átverés. Csak tiszta zene. Nagy előnye ennek, hogy a lemez anyaga koncerten is pontosan reprodukálható.
A szokásos gitár-dob-basszus alapfelálláson kívül fúvósokkal is találkozunk a lemezen, sőt, a zene jelentős részében domináns szerepet játszanak. Olyannyira, hogy segítségükkel teljessé válnak a zenét uraló, jellemzően elég komoly felépítésű összhangzatok.
Ennek következtében viszont egészen biztos, hogy a táncdalok és slágerzenék harmóniáihoz szokott fülnek a végeredmény már szinte sokkoló lehet. Vagy még sem? Izgalmas zene ez, de igazán csak annak, aki kiismeri magát az összhangzattanban, legalább alapfokon. Az tudja értékelni a gitárok és a fúvósok sokrétű, itt-ott szándékosan kissé disszonáns összjátékát. A két trombitás fújja szakadatlan, de míg a fúvósok más esetekben általában a háttérben szoktak maradni, az Effeta zenéjében inkább rájuk kerül a hangsúly, többnyire viszik a dallamot. Ehhez képest a gitárok sokkal inkább kísérőhangszerként vannak jelen. Hallani ugyan egy-két helyen erősebb hathúros megnyilvánulásokat, de igazi gitárszólókkal csak elvétve találkozhatunk a lemezen. Többségükben inkább szólisztikus zenei elemek ezek, de ebben a műfajban ez helyénvaló is: csapatmunka van, semmi önző, egyszemélyes magamutogatás.
Említést érdemelnek a kiválóan felépített vokálok és a zenekar énekesnője, aki igazán figyelemreméltó színvonalat képvisel. Tisztán és erőteljesen énekel, és nagyszerűen kiegészíti a férfi énekest, akivel együtt abszolút hiteles produkciót nyújtanak. Utóbbi előadásmódja jóval nyersebb, de éppen emiatt nagyon emberi, természetes. Az összhang egyébként nemcsak az énekeseket, hanem az egész zenekart jellemzi, a pörgős, feszes ritmusok alatt minden a helyén van, a dobos és a basszusgitáros kiváló teljesítményének köszönhető ez a rendíthetetlenül stabil lüktetés.
A pörgés annyira jellemző az Effeta muzsikájára, hogy a lemezen lassú nótát nem is hallhatunk, legfeljebb középtempós témákig lassít néha a zenekar. A shuffle-beat, vagy „tuktaratta”, ahogy a zenekar viccesen definiálja ritmusképletüket, abszolút meghatározó az egész lemezen. A korong egyébként nagyon szépen szól, a keverés a HSB stúdió és Regenye Zoltán zenei producer munkáját dicséri. Persze nem csoda, ha jó az anyag, a zenekar közel hét hónapot dolgozott a felvételek elkészítésén, és további egy hónap kellett a keverésre, masteringre. Nem kevés idő ez, így lehet igazán nagyot alkotni. Minden tisztán és erőteljesen szól, kellemesek az arányok, példaértékű munka.
A szövegekben végig jelen van némi fanyarkás humor, egy kis önirónia, egy kis játékosság. A két énekesre is jól építenek, párbeszédes témák is hallhatók, ezek különösen élvezetessé teszik a dalokat. Mindezen könnyedséget sugalló tulajdonságaik ellenére azért egyik sem könnyen emészthető sláger. De mégis fülbemászó és a slágerek jellegzetességeit felmutató ötletekkel rendelkező album.
Jó hangulatú, elég sajátos hangzás- és gondolatvilágú zene hallható az Ébredés címet viselő korongon. Ez már nem az első lemeze a zenekarnak, de mindenképpen fennállásuk eddigi legszínvonalasabb terméke. Egy tucat dal foglal helyet az új albumon, ezekből a zenekar a Presszó című szerzeményt részesíti előnyben, ha ízelítőt kér valaki. Nekem a legjobban a Finálé tetszik, azt mindig megismételtetem a lejátszóval, mert egyébként is rövidke. Mint korábban már utaltam rá, az effeta szó az érzékszervek megnyitására szólít fel. Jó névválasztás, javaslom, hogy ennek a felszólításnak minél többen tegyünk is eleget!
Eredeti cikk: http://zenesz.info/
Máshol ezt olvashatjuk:
Az együttes esetében érvényes igazán a mondás, hogy a harmadik lemez dönti el a társaságok további sorsát. Egyfelől sikerült a Magyarországon kevésbé elnyúzott ska műfajban mesterit alkotniuk, más felől a gagyi lemezek tömegét lekörözve értelmes buli hangulatot teremteni. Ehhez kellet a ska általában egysíkú reszelését csaknem valamennyi dalban megfűszerezték, rockkal, hápogóval űrkitöltő basszussal, hatásos trombita szólókkal, némi U2 lüktetése ("Pörgés")
A szövegek kissé impresszionisták, ahogyan a hajtogatható borító is Rene Margret festményeire üt. Ebben a tökéletes megszólalású, változatos lemezben rengeteg munka fekszik, amit igazán a szakember értékel igazán.
A zenekar honlapja a http://www.effeta.hu/ címen látogatható
|
