A kötél
Az éjszaka hirtelen szállt le a hegy tetejére: fagyos szél fújt, sötét volt, és a férfi semmit sem látott. A holdat és a csillagokat felhő takarta. Ahogy tovább mászott, pár méterre a hegy tetejétől egyszer csak megcsúszott. Zuhanni kezdett; csupán sötét foltokat látott maga körül, és borzalommal érezte, ahogy a gravitáció beszippantja a testét.
Zuhanás közben, a rémület pillanataiban eszébe jutottak élete jó és rossz eseményei. Arra gondolt, hogy íme hát, elérkezett a halálhoz, amikor is érezte a csípőjéhez erősített kötél hatalmas rántását. A teste a levegőben függött.
Csak a kötél tartotta, és ebben a kiszolgáltatott helyzetben kétségbeesetten felkiáltott:
- Istenem, segíts!
Egy mély hang hallatszott az égből:
- Mit akarsz, mit tegyek?
- Ments meg, Istenem!
- Valóban úgy gondolod, meg tudlak menteni?
- Persze, hiszek neked, Uram!
- Akkor vágd el a kötelet, ami tart téged.
Pillanatnyi csönd után a férfi úgy döntött, minden erejével kapaszkodni fog a kötélbe.
Másnap a hegyi mentőcsapat egy megfagyott férfit talált, amint görcsösen szorongat egy kötelet. Halott teste a levegőben himbálózótt, fél méterre a talaj fölött.