Mese egy emberről, aki kilógott a sorból.

Honi, aki a „Kör-vonó” nevet kapta, mivel az idõszámításunk elõtti elsõ század közepén, mikor éppen szárazság sújtotta az országot, imájával esõt hívott le az égbõl. Elõbb egy kört rajzolt maga köré, majd azt mondta: „Világ Ura, esküszöm, addig nem lépek ki e körbõl, amíg esõt nem adsz a te népednek.” Lett is mindjárt felhõszakadás. A júdeai zsidóság korabeli megosztottságára és szellemi-erkölcsi állapotára jellemzõ, hogy Honi rendkívüli karizmatikus képességeit politikai célokra akarták felhasználni. Az egymással versengõ Hürkanosz és Arisztobulosz párthívei egyaránt arra kérték: átkozza meg ellenfelüket. Ám Honi, mikor a Templomba vitték, azt kérte Istentõl: egyikük kérését se hallgassa meg. „Jutalmul” helyben megkövezték.

 

A mesekönyvből kimaradt, hogy nem tartotta be a kötelező előírásokat, ezért korának vezető farizeusa meg akarta átkozni. / Csak nem merte. /