Spinderella! Örülök, hogy megtaláltunk a sötétből kifelé menet. Én is jól éreztem magam, bár már máskor is voltam az áramszüneten. Péter kalauzolt minket. Bár aliglátó vagyok, de a tök sötétben nagyon rosszul tájékozódom. Kicsit úgy éreztem magam, mintha hírtelen egyik percről a másikra, egy olyan világba csöppentem volna, ahol láthatatlan beszélő mozgó emberi testek jönnek-mennek. Azt sem tudtam, hogy egyenesen megyünk-e, vagy körbe, csak azt tapasztaltam, hogy mindig odaértünk valahová. Péter segítségével aztán mindent felfedeztünk a sötétben. Egyáltalán nem féltem, csak kiszolgáltatottnak, és tehetetlennek éreztem magam, de ettől nem hangolódtam le, hiszen tudtam, hogy ez csak egy különös helyzet, ami nem tart soká. Ami egy kicsit rossz volt az a levegőtlenség, meg a kínzó szomjúság. Ezért ki is kellett mennünk legalább háromszor a sötétből a frisslevegőre, meg az üdítőautómatához.