Tényleg nagyon finom az illata. Olyan derékszögű háromszög alakú viaszlapot kaptunk, amelynek az egyik befogója kb. 8 cm, a másik kb. 20 cm.

A kanócot a 8 cm-es befogóra kellett fektetni úgy, hogy az átfogó, hegyessszögnél 1 cm-re kilógjon a kanóc viaszos vége.

Ekkor nagyon szorosan a kanóccal együtt palacsinta szerűen vagy kókusztekercs módjára feltekertük, fontos, hogy levegő ne maradjon benne, illetve, hogy a 20 cm-es átfogónál tartsuk az egyenest! S így kaptunk egy kúpalakú, rácsos felületű gyertyát. A viaszlapba négyzetesháló minta volt nyomva, ettől lett a rácsos felület.

Paraffint én is olvasztok, mikor egy speciális krémet készítek, forróvizzel töltött serpenyőbe állított tégelyekben, amit szintén így felforrósított paraffinolajhoz keverek fehér vazelinnel együtt.

Vakon nagyon hamar megtanulja az ember olyan gyorsan megtapintani vagy megfogni az ilyen forró dolgokat, hogy nem égeti meg a kezét. Én még néha bevetem azt a trükköt, hogy hidegvízbe mártom az ujjaimat, ha nagyon forró a paraffinos edény, és hát kesztyüben is jól tudok tapogatni.

Ennyit a gyertyázásról.

Péter