Folytatjuk a tanulmány közlését a http://www.matud.iif.hu/05dec/25.html honlapról:

Szabó István Mihály

Magyar őstörténettudomány:

Kritikai ambíciók szaktudományi alapismeretek nélkül

Válasz Simon Zsoltnak is

6.) Fáradhatatlan kritikai és ellenkritikai tevékenység a magyar turkológia és őstörténetkutatás jobb színvonaláért?

Amikor a magyar őstörténet időben egymást követő főbb eseményeinek, a nemzetközi szakirodalom autentikusnak minősíthető adataival szorosan egyeztetett kronológiáját - az Akadémia budai Történettudományi Intézetében - első alkalommal ismertettem, Róna-Tas turkológus-őstörténész akadémikus a hozzászólók között egyedül fejtette ki ellenvetéseit. Ez természetesen hozzátartozik valamely vitaülés kívánatos szelleméhez. Válaszom alapján úgy tűnt azonban, hogy önmagával sem igen lehetett megelégedve, mivel a vitát a Magyar Rádió nyilvános fóruma előtt újra kezdeményezte. Nyilvánvalóvá vált, egyébként minden alapot nélkülöző, de mégis mélységes aggodalma, miszerint én - a következményekkel nem törődve - őstörténetünk átírásával a szélsőséges magyar nacionalisták malmára hajtom a vizet. E rádióvita eredménye újfent nem győzhette meg önmaga fölényéről, mivel ezek után a História folyóiratban tette közzé2 nézeteim ellen irányuló, kemény bírálatát. Ezúttal, naív érvekkel közvetve már Glatz korábbi elnökünket is támadta, aki a humán- és a természettörténet koevolúciója párhuzamos nyomonkövetésének szükségességét hangsúlyozva, új, egységes, modern történelmi szemléletet javasolt. Ezenközben Róna-Tas egyre inkább szem elől tévesztette, hogy aki folyamatosan szelet vet, az mind fergetegesebb vihart arat. A Históriában közölt válaszomban3 kénytelen voltam már rámutatni, hogy hadakozása eredménytelenségének elsősorban is a természettudományok terén megnyilvánuló tájékozatlansága az igazi oka és hogy magabiztosan beleszól olyan kérdésekbe (mint pl. a genetika biokémiai módszereinek alkalmassága), melyek felől nem sok fogalma lehet. Nem véletlen, hogy annak a Science-ben megjelentetett4 alapvető genetikai tanulmánynak a bírálatát, mely elsőnek foglalkozik a magyarok őseinek őskőkori európai betelepülésével és ami Róna-Tason kívül Czeizelt5 is felháborította (miért?), sőt az utóbbi Seminot és társait (alaptalanul6) a genetikai markerek összekeverésével is megvádolta, kizárólag magyar nyelven közölték. Bár a Science-nek kritikai rovata is van, azért annyira nem bíztak véleményük igazában, hogy e nívós folyóiratnál bírálatukkal megpróbálkoztak volna (vagy ha mégis, arról mélyen hallgatnak). E két tudós tudománya tehát sohasem jut el a bíráltak tudatához, ami rájuk nézve bizonyosan csak előnyös lehet.

A Históriában közzétett válaszomra egyébként Róna-Tas már nem reagált. Amikor azonban Simon írása megjelent és ebben olvashattam, miszerint én Róna-Tas "tömör" bírálatára nem adtam kielégítő választ, arra gondoltam, hogy a históriában adott ellenvéleményemre Simon írása akár talán Róna-Tas soronkövetkező "rekontra" válasza is lehetne. Róna-Tas ugyanis a mások segédletével közzétett és sokkal biztonságosabb önvédelmet ill.kisebb kockázatot jelentő kritikák és ellenkritikák tapasztalt bajvívója. Ílymódon kísérelte meg egy fiatal tanítványa útján csapást mérni pl. a székely-magyar rovásírás kutatóira.7 A legtipikusabb eset az volt, amikor a nem igazán akadémiai nívón sikeredett Turkológia szak- és kézikönyvét, mely a maga kategóriájában egyszerűen "rossz" és a "magyar turkológiát is lejáratja" (lásd Hazai Gy.: Keletkutatás, 1994 tavaszán) e tudományterület elsőszámú hazai szaktekintélye, Hazai György akadémikus tette komoly bírálat tárgyává. Róna-Tas tartózkodott a viszontválasztól. Ezzel szemben, Hazai felháborodására ("...megütközéssel olvastam Berta bíráló írását. Furcsának tartottam, hogy nem a szerző, hanem annak egy tanítványa fog tollat") megbízta egyik tanítványát, Berta Árpádot, hogy méltóképpen vágjon ő vissza. Berta szerint Hazai kritikája "egy leplezetlen kísérlet a kézikönyv szerzőjének szakmai lejáratására". Hazai, aki bírálatában, nemzetközi viszonylatban elismert szaktudásának megfelelően, kizárólag a szakszerűség álláspontját képviselte, kénytelen volt Berta próbálkozását a kritika elnémítására irányuló törekvésnek minősíteni. Tökéletesen igaza volt. Berta természetesen Róna-Tas személyét képviselte és a kritika visszaszorítására irányuló kísérlete sem volt független mesterétől. Gyakorlatilag hasonló helyzet alakult ki a turkológiához széles fronton kapcsolódó magyar őstörténetkutatás terén is, ahol nem kevés azoknak a száma, akik Róna-Tas közvetlen vagy közvetett kemény intelmeit voltak kénytelenek elviselni. A kritika valójában előfeltétele egy tudományterület fejlődésének. Mindazonáltal nem úgy, hogy a kritizált jobban tenné, ha szedné a sátorfáját és eltűnne.

A jövőben a magyar őstörténetkutatás továbbfejlesztéséhez és a kutatásban résztvevők közötti jobb közösségi szellem kialakításához az egymásra mért csapás-sorozatok helyett, tisztességes építő kritikára, továbbá a természet- és társadalomtudományok képviselőinek a mainál sokkal jobb együttműködésére lenne szükség. Sem a turkológia, sem a magyar őstörténettudomány nem privatizálható és ilyen törekvéseknek a megsemmisítőnek szánt kritikák sem lehetnek segítő eszközei.

7 lásd még: Varga, G.: Web site: http://ikint.uw.hu/a frankfurti botrány.htm