Kedves uram-buram!

 

Attól függ, mit tekintesz piktografikusnak. Valóban van egy lehetséges meghatározás, ami szerint piktográfiának azt tekintjük, ami nem jelöl hangot, tehát nem fonetikus. Ezt valóban tanítják, s ennyiben ezt valóban tekintheted tudományos álláspontnak is akár. Azonban ez nem "a Tudomány" álláspontja, mert annak nincs egyedül üdvözítő, végleges, ellenmondást nem tűrő álláspontja. Lehet mellé megjegyzéseket tenni.

 

A tanított, de bizonyítatlan, primitív séma szerint kezdetben volt a piktográfia s abból alakult ki idővel a fonetikus írás. Ez a séma valóban jól felépített, mert íróasztalszagú (azaz logikusan megszerkesztett elképzelés).

 

Ennek az elvnek valóban az felel meg, hogy a piktográfiát minden nyelven el lehet olvasni, ilyen pl. a közlekedési táblák rendszere. De mi most nem ezekről beszélgetünk, hanem a valódi írás kialakulásáról.

 

A valóságban azonban alig vannak példák a tisztán piktografikus írásra. Ahol ilyet fel lehet mutatni (pl. az észak-amerikai indiánok bölénybőrre írt krónikái), ott elszigetelt, a világ íráskultúrájára hatást lényegében nem gyakorló jelenségről van szó.

 

Ez arra utal, hogy az elv, amit képviselsz, nem igaz, vagy nem úgy igaz.

 

Valóban vannak képszerű jelek, de ezek egy része hangot jelöl és semmi bizonyíték nincs arra, hogy ez ne így lett volna a kezdetektől.

 

Nyilván nem olvastad még Maurice Pope írását (The Origins of Writing in the Near East, Antiquity, 1966, XL).  Ő itt zseniális felismerést fogalmaz meg. Azt állítja, hogy az írásrendszerek fent vázolt elv szerinti kialakulására sehol sincs bizonyíték, az egyelőre ismeretlen kezdetekben feltehetően sokkal korszerűbb írást használt az emberiség, mint azt gondolnánk. Az egyiptomi, sumer stb. irnokok csak bonyolították ezeket az írásrendszereket a történelem során.

 

Neked igen nagy szerencséd van, hogy a Pope által megsejtett kőkori írásról nekünk köszönhetően megtudsz valami közelebbit.