A finnugrista nyelvészek érzékelhető törekvése volt, hogy a társtudományok legfontosabb tanúvallomását ne vegyék figyelembe. Nem kell erre példát mondanom, mert nyilvánvaló, hogy a finnugrista őstörténeti koncepció nem egyezik sem a genetika (antropológia), sem a régészet, sem az írástörténet, sem a néprajz stb. adataival.

Az idők változása azonban nem kedvez a finnugristáknak, mert egyre több tudományról derül ki, hogy őstörténeti vonatkozásai vannak. Ilyen például a mikrobiológia (amiről e vitában szó esik), de ilyen pl. a matematika, a rendszerszervezés, a genetika és társai.

Az őstörténet alapvetően társadalomtudomány volt eddig és az is marad még egy darabig. A végső szót azonban nem a nyelvészet, hanem a társtudományok, köztük egyre inkább a műszaki tudományok fogják kimondani, amikor pl. a genetikusok lépésről lépésre azonosítják az egymást követő őshazák hálózatát a csontleletek alapján (a régészek munkája ehhez nélkülözhetetlen, de megváltozik); vagy amikor a fémeszközök elemzésével a fémmegmunkálási eljárások fejlődési vonala és elterjedtsége, a fémek származási helye (bányák, ötvözőanyagok, kereskedelmi útvonalak stb.) tisztázható.

Mindenki törekszik arra, hogy az általa birtokolt, vagy bitorolt (tudomány)területet s annak gazdasági erőforrásait kisajátítsa. Ennek érdekében egyesek képesek olyan áltudományos blöfföket is bevetni, mint "az őstörténetkutatás társadalomtudomány". Ennek az érvnek tudományos értéke nincs, nyilvánvalóan pozíció féltésről (azaz politikai, gazdasági érvről) van szó. 

Érthető a finnugrászok nyugtalansága és az írásaikból sütő idegesség, mert ketyeg az óra. Egy idő után meg fogják kérdezni arra illetékesek, hogy miért a hazugok és a gondolkodásra képtelenek ülnek bizonyos székekben.