Végre valahára elérkezett beszédtémáink számára az a megálló, amit annyira vártunk korábban: a győri vagongyár szakszervezeti üdülője, azaz a RÁBA-SZOT. Derék fakabátjaink pedig úgy tűnik, a helyzethez méltóan kezelik az alanyokat. Nem megy persze minden könnyen, ha egyesek mindjárt a jogokkal hozakodnak elő, mármint a megszokott kettős mérce szerint, hogy nekik aztán szabad részegen törni-zúzni, lopni-csalni-hazudni, de rendőrbácsi csak vigye onnan a mancsát és a mancsovát, mert hát ők ismerik a jogaikat. A kötelességeket és a joggal való visszaélés tilalmát persze nem, nade oda se neki, ezt néha a jogászok is hajlamosak elfelejteni. Szerencsére a zsék is ismerik jogaikat, és máris élnek vele, hogy egy új körvonalat alakítsanak ki a Robur oldalán, miután felkenték oda a pácienst. A következőkben az összes eddigi jelenet legélvezhetőbbike következik: ül, fekszik, kulturáltan szórakozik! Közben meg bevezetjük itthon is a „Cops”-t, hátha később azt is el tudja adni a retekklub, legalábbis a Szolgálunk és Védünk Rt. nemigen emel kifogást aziránt, hogy mindez filmre kerüljön. Még odabent a kapitányságon sem, noha valahogy nem tűnik túl hitelesnek az ujjlenyomat-vétel, meg az se, hogy az operatőrt is bezsuppolják a fogdába kamerástul...

 

Közben fognak egyet, és kihallgatásra viszik. Erről ugyan csak hallomásunk van, de megtudjuk, hogy a zsernyákság végig a dolgozó népet szolgálta, és tudott mindenről, amit ezek csináltak a házelárasztástól az összes lopkodásig. Hogy mégis csak hónapok után mozdította meg a popóját, mikor úgy tűnt, végre sikerült túllépni a „vétség” és a „bűntett” értékhatárát, mert a fizetetlen számla már belefér ebbe (De egy házat lakhatatlanná tenni, az is jócskán, meg szerintem egy szétvert Zsiga is.), az viszont már egy kicsit felkelti kételyeinket a bűnüldözés hatékonysága iránt. Mert az egy dolog, hogy egy viszkist, egy móri gyilkost nehezebb meglelni, de hogy itt ilyen nehéz volt a nyomukra akadni? Na jó, minden bizonnyal szaladgál még néhány rózsaszín Robur néhány hasonlóan viselkedő sutyerákkal a fedélzetén, nehéz volt kiválasztani a megfelelőt. Most viszont hogy megvannak, jöjjenek a tények. A legfőbb gaztett az az előző részbeni nem fizetés, amit le kéne mosogatni. Mert ha nem, akkor pénzfőbüntetés. Na igen jogászkodni könnyű néhány hallott fogalom alapján, amivel már szakértőnek tűnhetünk minden kívülálló fogalom alapján, és könnyebb is, mint reál tárgyakkal villogni, ami már önmagában is idegesítő, de még inkább, ha olyanok szájából jön az infó, akik elvileg értenek egy kicsit hozzá.

 

Na jó, akkor tegyük tisztába egy kicsit a dolgokat. Pénzfőbüntetést csak akkor szabnak ki, ha a cselekmény legfeljebb „vétség”, amitől előbb mentesülhetsz. „Bűntett”-ért (amibe egy mindig szabadságvesztés jár, kivéve különleges méltánylást érdemlő esetekben, akkor dönthet a bíróság arról, hogy pénzbüntetés legyen. De azt nem méltányolja senki, hogy magától lett részeg disznó, sőt! Ja és a pénzbüntetést (amit ha nem fizetsz, leülsz) Állam bácsi kapja, emellett szállodás bácsi még lepereli rajtuk a tartozást mint polgári jogi igényt. Ez utóbbitól tehát akkor sem menekülnek, ha a hűvösre rakják őket, ami azért igencsak illene nagyobb kárt okozó csalás, kétrendbeli nagyobb kárt okozó rongálás, többrendbeli kisebb értékű lopás és egy közúti közlekedés biztonságának veszélyeztetése után, ami így cakkumpakk négy és fél évig terjedő szabadságvesztés is lehet akár. Na jó, legyen felfüggesztett (már ha két évnél kevesebbre értékelik mindezt), de a tények akkor is makacs dolgok. Mit lehet tehát tenni? A csapatszellem ismét munkál azon a széles skálán, melynek egyik végén a „vigyük el a balhét”, míg a másikon a „húzzunk el és ne fizessünk semmit” áll. Konszenzus ilyenkor persze nincs, de ezt nem is várta senki...

 

Másnap úgy döntenek a rendvédelmi szervek, – lgalábbis Szörnyella de Frász reakcióit figyelembe véve, aki egy oxigénsátorban is képes lenne fulladásos halált produkálni, vagy legalábbis befigyelt az a német úr, mármint Klaus von Trophobia – hogy elég volt ezekből, most ússzák meg egy kis ejnye-ejnyével. De szerintem elmondták nekik, hogy ha ismét így viselkednek, a következő az előzetes letartóztatás lesz, amit már most is a nyakukba varrhattak volna jogosan. A Pécs vége táblát viszont valamilyen okból nem foglalják le, pedig az önkormányzat feljelentést is tett miatta, amit speciel elfért volna a helyi kisebbségek bűnlajstromán is akár, de ha már megvan, valahogy senki sem érzi szükségesnek, hogy besorozzák a bizonyítékok közé. Ki a franc érti ezt?...

Na mindegy, meghúzzák magukat valahol, s ismét elkezd túltengeni a csapatszellem, hogy mit lehetne csinálni annak a pénznek a tizedéből, amivel lógnak a hotelben. Hogy melózni, esetleg együttest alakítani (miért is ne, majd magyar hangjuk Stefanidu Janula, egy-két videoklippel és a kutyának se kellő lemezzel simán hoznák a tuctucatszintet…), az még mindig nem nyerő ötlet, valahogy nem lesz az eddigi elsütött ötleteknek se nagyobb keletje… na mi van még?! Bőven belefér: dupla vagy semmi, tegyük fel a kaszinóban!

 

Hogy aztán ott az 50 rugóból lesz ismét 50 rugó, aztán bankot robbantanak, valahogy ez nekem eléggé zavarosnak tűnt, lényeg az, hogy hirtelen nincs több parázás. Hogy aztán kifizetik-e a tartozást ebből, vagy mi történik, az ismét csak lényegtelen, hiszen van annál fontosabb is, minthogy megtanítsuk az ifjúságot arra, hogy igyekezzen tanulni abból, ahogyan tetteit megítélik, s tegye jóvá, amit elrontott. Inkább az a lényeg, hogy azt lássuk, hogyan gondoskodnak pártjaink és kormányaink már hosszú évek óta, ideológiától függetlenül egységesen a proletárok szórakoztatásáról, akik ilyenkor végre egy kicsit elengedhetik magukat közterületen is össznépileg. Ez amúgy is illik a műsorhoz. Igaz, az Armageddon soundtrack-jét hallva és a képeket látva inkább azt várná az ember, hogy essen ezek fejére is egy meteorit, de valahogy az atomvillanást se sajnálná tőlük, még ez is megoldható, állítólag van olyan kis atombomba, mely csak egy ház lerombolására elég...

 

De kéne valami érdekfeszítőbb is, még anélkül is, hogy prosztók vagyunk. Régi jó baromságshow-s módszer módszer szerint megint az érzelmi oldalt forszolják, azon belül kiderül, hogy kopaszkám és szöszi kalandja még mindig nem lezáratlan akta, sőt, most kerül igazán nagy hőfokra az egész. Igaz, ez csak mindössze néminemű smárolásban merül ki, meg hogy kedvesebbek vagyunk egymáshoz az átlagnál. De úgy tűnik, manapság már ez is számít valaminek. Abban a világban, ahol mindössze két véglet létezik, az egyik az, hogy elvagyunk, bulizunk, szexelünk, ha meg néha félremegyünk egy kicsit nemiszerv-vezérelten, az is bőven belefér a pakliba. A másik véglet meg csak az, hogy házasság, gyerekek és a többi közhely. Hogy közte is van nem kevés érzés és élmény, azt valahogy sokan hajlamosak manapság elfelejteni. Vagy csak mellettem szaladt el az idő, és már az én felfogásomnak nincs helye a világban? Hiába no, egy diliházban a bolondok tartják az egyetlen normálist bolondnak…

 

De e két véglet folytán nemigen tudnak közös hangot találni, hiszen házasságot egy se akar (kopaszkám meg lekötni se magát), az egyikük meg köszöni, amúgy se akarja magát lekötni, a másik meg szerelmes, de hogy bonyolódjon a helyzet, olyanba, aki tök másmilyen hozzá képest, és amúgy se az esete. Mondják, a szerelem vak. Hozzáteszem: hülye is! De azért járni nem járnak, csak smárolnak, csak együttalszanak, meg ilyesmi. Ki a rák tud kiigazodni ezen?... úgy látom, se ők, de a többiek, csak beszélnek össze-vissza, mint ahogy a balos meg a jobbos sajtó ítéli meg a tényeket, közös hang az nincs. Jakérem, vannak bonyolultabb dolgok, mint az állati módon viselkedés…

 

Ennyit erről az egészről. Már csak egyetlen kérdés marad hátra, milyen töketlen módon vetnek véget ennek az egésznek. Habár ezek után egyet mondhatunk csak: tökmindegy, és nem lesz folytatás, meg ami ebből kimarad, mindössze csak valami, amivel később a kúltévé műsoridejét ki lehet tölteni. Oda talán még jó lesz…