Ez meg itt a nyílt levél folytatása lenne?

Bayer Zsolt: A miniszterelnök egy idióta
2005. december 12. 9:19


MNO
Bayer Zsolt: A miniszterelnök beteg.
A miniszterelnök egy idióta.
A sokasodó jelek, az egyre meggyőzőbb, egyre félelmetesebb tünetek után itt az egyértelmű bizonyíték:
„A magyar ember, kérem szépen, az Istennek sem akar megmozdulni” – mondta Gyurcsány múlt hét pénteken, egy konferencián. És még hozzá tette: Magyarországon ma a brit koronának több alattvalója dolgozik, mint amennyi magyar dolgozik Nagy-Britanniában. Bezzeg – tette hozzá a beteg miniszterelnök –, a feleségem korosztálya tömegesen vándorolt el Bulgáriából. Majd így folytatta: „A lengyelek elindultak, a litvánok elindultak, a magyarok nem indultak el, a huszonévesek sem indultak el. A fizikai mobilitás hiánya az egyik legnagyobb tehertétele az országnak.”
Mielőtt kibontjuk e mondatok borzalmas értelmét, szögezzük le: az idióta magyar miniszterelnök – akiben megőrült a gyerekkorából hozott sok-sok kisebbrendűségi komplexus és megaláztatás –, mint minden idióta, egy zárt rendszeren belül logikusan és tudatosan kommunikál. Joggal tételezhetjük fel, hogy ebben segítségére vannak amerikai tanácsadói is. Kommunikációjának lényege a „chomskyzmus”, Noam Chomskyról elnevezve. Noam Chomsky, a világhírű nyelvész és filozófus – akit az európai liberális értelmiség előszeretettel antiszemitáz mostanában, tehát biztosak lehetünk benne, hogy kiváló férfiú – beszél releváns és irreleváns beszédről és beszédhelyzetekről. Nézzünk egy példát: képzeljük el, hogy találkozunk egy barátunkkal; szokásos módon üdvözöljük egymást, érdeklődünk egymás egészségéről, majd találkozásunk harmadik percében, a világ legtermészetesebb hangján így szólunk: „Apropó! Tegnap beszéltem a svéd királlyal. Holnaptól te vagy a svéd Királyi Tudományos Akadémia elnöke. Na szervusz…”
Nos, ez a tökéletesen irreleváns beszéd és beszédhelyzet. Ugyanis tökéletesen helyes, választékos és kifogástalan magyar mondatok hagyják el a számat, de amit mondok, maga a képtelenség. Mégpedig a lefegyverző képtelenség, amivel nem lehet vitatkozni.
Nos, ez az idióta magyar miniszterelnök kommunikációs stratégiája. (Itt szeretném megjegyezni, hogy mi már réges-régen nem beszélünk, mi már csak kommunikálunk, ez a kifejezés pedig önmagában előrevetíti, hogy tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazudozunk, s ezt a képességünket, e képességünk fejlesztését és annak stratégiáját a tudomány rangjára emeltük. Hát, így lett a retorikából kommunikáció.

(Magyar Nemzet, 2005. december 12.)