ENGEL PÁL emlékére

1995 decemberében az akadémiai OTKA Magyar Őstörténeti Bizottsága egy őstörténeti monográfia elkészítésére benyújtott pályázatomat a következő "értékeléssel" utasította el:

"Maga a téma - a magyarság eredetének és őstörténetének vizsgálata - aktuális, és nyilvánvalóan minden komoly szakértelemmel bíró szerzőtől várhatók új eredmények, az eddigi adatok újfajta megközelítése. A pályázó azonban - eddigi dolgozataiból ítélve - nem von be új forrásanyagot vizsgálatába, nem komoly szakértelemmel rostálja meg az eddigi forrásokat, hanem a középkori eredetű hunmagyar és avar-magyar rokonság avítt elgondolását igyekszik beleerőszakolni a magyar őstörténetbe. A dilettáns ,kutatók' kedvenc és harcias vesszőparipáját is meglovagolja, s azt bizonygatja, hogy a magyar nyelv finnugor rokonságát aktuális politikai célzattal terjesztették el az agyafúrt osztrák és orosz tudománypolitikusok, természetesen magyarellenes célzattal, hogy megfosszanak bennünket dicső hun származástudatunktól." "Bakay Kornél célja nemes, egy ilyen könyv megírása feltétlenül szükséges, és meg is valósítható. Az egyetlen baj, hogy számomra és az ország szakmai közössége számára teljességgel érthetetlen módon, de kétségtelenül, Bakay Kornél körülbelül 4-5 évvel ezelőtt megváltoztatta tudományos felfogását, egészen pontosan felhagyott a tudományos normák követésével. Egészen röviden, a sumér-magyar nyelv- és talán ethnikai rokonság híve lett, ami még hagyján [sic!]." De legutóbbi munkáiban dühödt támadásokat intéz a klasszikus és mai magyar tudományosság minden eredménye ellen, nála nemcsak a magyarok és sumerek, hanem irániak, szittyák, hunok és mindenféle más nációk, talán már az etruszkok is [sic!] rokonok. Bakay tervezete elvontan mindenben megfelel a tudományos követelményeknek, egyetlen kivétellel. Az pedig az, hogy e tervezett munkában immáron tudományos formaságok és keretek között óhajt feldolgozni egy olyan témát, amely feltétlenül támogatandó lenne, ha nem tudnánk vagy legalább is én nem tudnám, hogy fel óhajtja rúgni a magyar nyelvtudomány, történettudomány, régészet minden eddig elért, de kétségtelenül még nem végleges, eredményét. Lényeges észrevételként közlöm tehát a Szakkollégiummal, hogy véleményem szerint ilyen csacskaságokra még akkor sem adható pénz, ha cél önmagában nemes, a könyv szükséges, és a pályázó hajdanában érdemes kutató volt." "A Kik vagyunk? Honnan jöttünk? című munkájában annyi csacskaságot összeírt, amely miatt nem bízhatok abban, hogy tárgyilagosan tudna ítélni. Pályázatának szövegében pedig kétségtelenné teszi, hogy továbbra is a sumér-magyar hívők [sic!] táborába tartozik." "Korábban írt alapos munkáinak tudományos elveit láthatóan teljesen feladta, újabb tevékenysége a szélsőséges politikai publicisztika műfajába tartozik."

Mindezt leírta néhai Engel Pál.

Egy másik pályázatomra, amely Kőszeg középkori történetének a feldolgozásához igyekezett anyagi támogatást szerezni, a hatalmi gőgjéről elhíresült Engel Pál a következőket írta:

"A pályázó személye elvben a legalkalmasabb volna a vállalt feladat teljesítésére, hiszen régész, történész és egyben a városi múzeum igazgatója. A gyakorlatban azonban komoly fenntartásaim vannak iránta. Régészi működését nincs módomban megítélni, de történészi tevékenységéről nem tudtam kedvező képet alkotni. Kőszeg várai nak történetéről szóló tanulmányát6 annyira rossznak találtam, hogy ennek egy vitacikkben7 hangot is adtam, noha helytörténeti kérdésekben különben ritkán fogok tollat (hogyan is tehetné egy ilyen kiemelten nagy tudós?)8 Azóta egyéb olyan írásai is megjelentek, amelyek, noha Kőszeggel nem kapcsolatosak, tovább mélyítették kedvezőtlen benyomásomat Bakay történeti attitűdjeiről. Elsősorban a "Hogyan lettünk finnugorok?" című, néhol döbbenetes dolgozatára gondolok, amelyet a jelen pályázat szerint tíz legfontosabb munkája közé sorol. Ugyanígy veszi számba egy, a Hunniában megjelent írását is. Ezt ugyan nem volt módom olvasni, de szilárd meggyőződésem, hogy olyannak, aki igényt tart a "történész" minősítésre, jobban meg kell válogatnia azokat a fórumokat, ahol publikál. A legfontosabb azonban, hogy említett, ide vágó tanulmányából ítélve nem lesz képes Kőszeg történetét úgy megírni, ahogyan azt kellene. Pályázatát ezért nem támogatom."