Szarka Tamás: Kötve vannak szárnyaim

 

Ó, én szegény kismadár, mire vetemedtem,

mikor a szalmában én szemet szedegettem?

Tőrbe estek lábaim, oda szabadságim,

kötve vagynak szárnyaim, oda vigaszságim.

 

Én, ki eddig szabadon éltem az világon,

mindennapi dalomat fúttam a zöld ágon,

számomra is egy szoba el vagyon készítve,

eledelem cukorral fel van elegyítve.

 

Mégsem tetszik az nékem, jut eszembe fészkem,

hogy százszor jobb volt nékem zöld erdőben élnem,

patakoknak vízei jobb ízűek voltak,

a lucsfának gyöngyei édesebbek voltak.

 

Megraktam a fészkemet, más éli munkámat,

megvettem az ágyamat, más fekszi párnámat,

tarka nyakú páromat más öleli társam,

szerelmébe nem veszi, csak úgy mosolyogja.

 

 

( Persze zenével azért jobb:-) )