Sok esetben igazolást nyert már az az egyszerű tételezés, mely szerint akinél hiányzik a tudás és az ízlés, az akkor sem fogja bepótolni az e téren jelentkező lemaradásait, sőt, inkább csak még jobban kidomborítja azokat. Hiszen ahogy az alkohol is tökéletes arra, hogy kiemelje azokat a negatív tulajdonságainkat, melyeket inkább takargatnánk, hasonló a célja a pénznek is, igaz, egy kicsit más irányból: teret ad minden lefojtott vágyunk és álmunk megvalósításához – amelyek viszont csak önmagunkból jöhetnek, csakúgy, mint jelenlegi életformánk, amely szintén felturbózásra kerül általa. De ha már ezeknél az alapoknál kihívásokkal küszködünk, utána sem lesz kellemesebb az eredmény (azokról nem is beszélve,  akik elvesztik eszüket, mikor sok suskához jutnak, de ez utóbbi jelen esetben úgysem állna fel).

 

Így tehát nem is ütközik hatalmas nehézségekbe történetünk szereplőinek, hét középosztálynál nem magasabb anyagi státusú prosztónak, hogy eljátsszák a gazdag prosztót. Amúgy is kéne már egy kis változatosság, hiszen fogytán van a pénz, és a Roburba még talán megint le lehetne szívni egy kis petrót, vagy ha mást nem, 12 vonattal hazajutni Pestig, mint ahogy azt egy gyerekkori cimborám tette Győrből hazafelé tartva egyetlen büdös buznyák nélkül, amikor éppen punkkorszakát élte. De ki a franc akar hazamenni, és ismét beállni a robotba nyár közepén a postán, a mekiben vagy a plázabutikokban… más munkahelyet ezeknek nemigen tudok elképzelni, mert ahhoz biztos hibádzik ez-az, hogy yuppie-ek lennének, még ha elvileg az is bőven beleférne a pakliba. Na jó, akkor játsszunk poszt-szovjet maffiózót. A két főszerep hamar elosztásra kerül, pláne hogy rémségek kicsiny boltja valóban medve bátyuska földjéről való, kopaszkám meg egyébként is az a bizonyos „ránézésre három év letöltendő”. Van dagadt securitisnek való is, és mindenkinek akad valami passzentos szerep. Csak éppen a ruhákon kéne változtatni, mert az még talán belefér a furcsa ízlések közé, hogy rózsaszín Roburral mászkálunk, melyen büszkén hirdetjük, hogy vesszen Pécs, hiszen alapmű a Tomcat által publikált droidtörténet, melyben egy ilyen kaliberű arc egy porszívót használtatott fel számítógépháznak, ami véletlenül ott parkolt a komputerbolt sarkában, és az tetszett meg neki, de azért ezek valahogy mindig adnak az öltözködésre, legfeljebb csak a sleppbe tartozó csajok néznek ki valahol a „vadító” és a „kurvás” között mozgó terepen.

Még szerencse… nem az, hogy van Gábriel, hanem hogy annyi pénz azért még van, hogy bevásároljanak ruhákat (mert hazaküldetni valakivel öltönyért és estélyiért, az túl egyszerű lenne…), meg még holmi szépségszalonokba is betérjenek, igaz, kilépve tapasztalhatjuk, hogy már megint nem kerültek sorra…

 

Készen áll tehát minden, hogy tiszteletüket tegyék valami puccos kastélyszállóban, életükben minden bizonnyal először. Szögezzük le, ez nem szégyen, én is csak akkor aludtam egycsillagosnál magasabb kategóriájú szállodában, mikor melóztam és a cég ugyanazt fizette nekem, mint a vendégeknek. Egyébként meg elég a tiszta, meleg és kényelmes ágy, a nagyobb szükségekre is alkalmas klotyó és a korlátlan melegvíz fürdésre, a nap nagy részét úgyis azzal tölti az ember, hogy elmegy látványosságokat nézni meg „csak úgy” mászkálni, és csak az alapvető emberi szükségletek kielégítésére megy a kéglire. Mindegy, belőlük viszont kitör a homo turisticus vulgaris, amelyet simán és könnyedén el tudnának játszani, ha valahol határainkon túl járnának. Az a típus, aki kiissza a minibárt fizetés nélkül, lerabolja a svédasztalt, morog, hogy miért nem magyaros kaját szolgálnak fel neki, halálra unja magát minden olyan programon, ami nem fürdőzés, fennhangon kurvaanyázza a bennszülötteket, akik mindig csak át akarják verni, de különösen akkor, mikor előtörnek belőle a Gorenje korszakos emlékek, és jól be akar vásárolni odakint. És ehhez még színészkedni se nagyon kéne nekik… ha meg még most nem ilyenek, majd lesznek…

 

Na jó, de egyelőre marad a maffiózós sztori, aminek keretében nyugodtan ki lehet minden olyan dolgot próbálni, amelyről mindenkinek egyből egy szó jut eszébe: drága. Ilyen a „wellness” meg a golf is. Egészségükre. Az, hogy mindezt kamerázzák, miért is ne, ha mások a gyerekeik visongását meg csetlését-botlását veszik sohasem vissza nem nézendő (vagy esetleg csak a látogatókkal szemben kínzóeszközként használt) videóra, ez bőven belefér. De túl sok az árulkodó jel, valamely orosz vagy ukrán nagyvárosban azonnal feltűnne mindenkinek, hogy hiba van a kréta körül. Legalábbis szerintem ha egy valódi ilyen környezetben a securitis elkezdené Fekete Pákó tánctudását utánozni vagy csak úgy ide-oda hadonászni a stukkerrel, úgy rúgná ki a gazdája, hogy utána legfeljebb egy tajga széli fatelepen lehetne éjjeliőr. Meg hogy a golftargonca mellett csak kengyelfutók, de a medencébe már ők is beugrálnak? Na ne, hát ilyen környezetben az a minimum, hogy végig a medence mellett követik oda-vissza a hosszokat békésen lenyomó górét, mint a Tanú című örökbecsűben. Meg hát itt azért eléggé tartják a beosztottakkal szembeni három lépés távolságot, a külvilágról nem is beszélve. Pár éve vittünk egyszer efféle „nagy embereket” egy különvonattal, és még a technikusunkat sem voltak hajlandók beengedni az ő kocsijaikba, amikor pedig megálltunk egy közbenső állomáson, hogy a mozdonyt itassuk, mindjárt leszálltak a gorillák, és még azokat is elhessegették a szerelvény kétméteres körzetéből, akik csak szimplán ott voltak a peronon és nem érdekelte őket, miféle vonat is ez…

 

Este aztán a szokásos társasági élet, ebkergetés és ezen összezördülés, míg a többiek ezen nagyon röhögés, mert hüjepicsa megint önmagát hozás. Szöszi és kopaszkám második este együttalvás, piszkos fantáziálás hogy micsinálás, de csaj aszondás hogy csak első randi levés. Végül is nekem is már ilyen első randi levés, mert előtte azt virtuálisan nagyon megalapozás, de nem értés, hogy hogyan randizás, mikor már hetek óta összezárva levés. Amennyire én tudás, randi azzal levés, aki nem velünk lakás, még átmenetileg sem. Meg tagadás, hogy bármi extra levés, habár kevéssé elhiszés, hogy egész éjjel csak sakkozás meg Nauru gazdasági jövőjéről diszkutálás, ha egyszer ott foszfát elfogyás. (Habár amennyire én hallás, foszfát ott már korábban elfogyás.) Tehát megszokásos egyszerű életet élés… Másnap pedig rájövés hogy ezt így sokáig már nem csinálás, mert ha rájövés, akkor nagy balhé levés. Tehát kiszlisszolás, úgy, hogy személyzet lehetőleg nem észrevevés. Így tehát csomagok kidobálás, de nem értés mi a francot nejlonzacsiba pakolás. Kioldalgás, majd roburba szállás, ott úgy vélés, hogy csak este észrevevés és utánuk eredés, vagy pláne nem is üldözés, mert azt hiszés, hogy szálloda magát losernek tartás, hogy ezt bekajálás, és inkább nem bolygatás. De nagy tévedés, mert nem szólás, hogy takarítás nem kérés, meg hogy nem realizálás, hogy vérbeli maffiózó ilyennel magát nem blamálás, hogy nem fizetés, hiszen pláne azzal villogás, hogy ők ezt megfizetni tudás. Így tehát csodálkozás, mikor zsernyákság cobra11-nél is sebesebben érkezés, itt szerencsére műsor végetérés.

 

Jövő héten pedig úgy tűnés, végre az igazság eljövés…