n0ri!

 

A szépet köszönöm, a népszerű (itt értsem talán populistának) távol álljon tőlem, e vélemény nem akart az lenni.

 

Válaszolok, mert szimpatikus, ahogy reflektálsz. Mindig érzem, hogy a civil szó itt Érden könnyen gellert kaphat. Nem, nem, a Civil Frakcióval semmiféle összefüggésbe nem akartam ezt a másfajta civilséget hozni. Nem azért, mert ellenük vagy mellettük vagyok - egyszerűen nem ismerem őket (mint egység), hogy megalapozott véleményem legyen. Az énáltalam gondolt kifejezés a civil helyett inkább a "szuverén". És ezt nem valamiféle gőgös bölcsesség adja, hanem pusztán a helyzet, hogy mi (én, ő meg ki tudja, ki még) momentán, per pillanat nem vagyunk senki és semmi tagja, és kétségtelen előny, hogy többnyire névtelenül mondjuk a magunkét. (A momentán azért fontos, mert ez bármikor változhat.) Megjegyzem, én tartom magam ahhoz, hogy úgy írok, hogy azt bármikor válallni tudjam.

 

Amit a többpártendszerről írsz, azzal nem lehet nem egyetérteni. Amit a színvallásról írsz (és tényleg nem tudom, mely párt tagja vagy, itt nem is érdekes), azért tisztellek. Feltételezem, mint demokrata Te is elfogadod, hogy én viszont távolságtartó vagyok - még attól a párttól is, mely értékrendje a legközelebb áll hozzám.

 

A párt, mint olyan, önmagában nem gonosz (az elvei: igen, az elvek azok lehetnek gonoszak és számomra vállalhatalnaok). A pártosodás szükségszerűség, mert érdekérvényesítő képesség csak összefogással megy. Ebben sincs vita köztünk. Aki felvállal egy színt, annak viselnie kell ennek következményeit. Ha nem tudja vállalni, lépjen ki. Vagy nézzen másikat. (Ezzel persze lehetnek gondok, de tudjuk, az ördög a részletekben - és ezzel erősen szubjektív "vizekre" eveznénk, nem is tudnék általánosítani.) Ami nálam gond, mondhatni írásra ösztökélt, az két hozzászólás volt. Az egyik esteben az történt, hogy x, y és z - egymástól függetlenül - mondja, hogy te zöldségeket beszélsz. A zöldségeket beszélő meg nem azt mondja, hogy x-nek ezért, y-nak azért, z-nek meg amazért nincs igaza, nem!: jön az összeesküvés elmélet, hogy x, y meg z "egy követ fújnak". Az meg sem fordul a fejében, hogy ha már többen mondják, akkor esetleg mégiscsak ő tévedhet. A másik eset a megmondóemberé. A helyzet tipikus, és vonatkoztassunk el a pártoktól. Vannak valakik, aztán jön a megmondóember valahonnan, valamiért. Elkezdi osztani az észt, olyannyira hogy egy idő után már arra is emlékszik, amin ott sem volt. És akkor a valakik közül megszólal valaki, hogy: nono! No, ez voltam én :-)

 

Csak így tekints korábbi hozzászólásomra.

 

 

Üdvözöl:

 

Slaci