Teljesen igazad van, hogy a gyártási részletek ismerete sok illúziót rombolhat le. Sőt, ha már itt tartunk, tulajdonképpen több szempontból is sokkal izgalmasabb volt, amíg nem láttam újra felnőtt szemmel is a filmet. Amíg csak azokat a homályos, misztikus emlékeket őriztem, amelyek annak idején felgyújtották a képzeletemet. Bár nekem olyan nem volt, hogy nem létező részekre emlékeztem volna (ezt némileg irigylem tőled! :) ), inkább csak a hangulatokra emlékeztem másképp.

De igen, igen, igen: etalon!



És bár nem szorosan ide tartozik, de az Alfa-feelingnek ma már nagyon fontos eleme a nosztalgia, egy olyan kor után, amikor még egészen másképp láttuk a jövőt. A jövő múltját látjuk.
Ehhez kapcsolódóan be kell valljam, hogy van némi ellenérzésem az új DVD-kiadással szemben. A kép olyan, mintha tegnap vették volna fel digitális HD-kamerával. Ez egyrészt jó, mert gyönyörködteti a szemet, másrészt nagyon hiányzik a patina, az a megkopott szín- és hangvilág, ami azonnal a visszavágyott korszakba helyezi a filmet. (A Filmmúzeumban látható verzió ebból a szempontból autentikusabb, a maga fakó színeivel, homályos képével :) )