Szóval:

 

Közép-Európában igen népszerű ez a hangszer, ami az elterjedését is eredményezte. Húrjai dallamhúrokból (kóták) és kísérőhúrokból állnak. Általában több mint 30 kísérő húrja van. A dallamhúrjai a fogólap fölött fekszenek. Ezek a húrok a fogólaphoz szoríthatók, így játék közben különböző hangmagasságon szólaltathatók meg.

A citera népi hangszer. Talán hihetetlenül hangzik, de egykor maguk az ügyes kezű citerások készítették saját hangszerüket. Általában jól megmunkálható, puhább fafajtákat használtak. A fadoboz két végén elhelyezkedő tőkék segítségével feszítették ki a húrokat.

 

Régen egy darab fából készítették a citerát, hasonlóan a vályúk faragásához. A dallamhúrok sorát drótból alakították ki. A hangszer fejlődése során keményebb fából készített, díszítésekkel ellátott citerák is megjelentek, manapság fafaragó művészek foglalkoznak ennek a gyönyörűen muzsikáló hangszernek az előállításával.

A kótahúrokat a zenész egy rövidebb lúdtollal, bal kézzel nyomja le, egy hegyes, hosszabb lúdtollal pedig jobb kézzel pengeti. A kísérő húrok megszólaltatása, a pengetések változatos alkalmazása (ütés, pergetés) akár virtuóz játékot is lehetővé tehet. Egy jó citerás a muzsikájával betölti az egész tánctermet. Régen citerabálokat is tartottak, ahol a tánc kísérőzenéjét a citera szolgáltatta.

 

Most hirtelen ennyi jutott eszembe a citera húrozásával kapcsolatban, ha bármi további kérdésed van szívesen válaszolok a továbbiakban...