Na azt előre bocsátom, hogy tökéletesen megértem, ha valakinek más véleménye van, hiszen tényleg az lenne a legborzasztóbb ha egyenemberkék lennénk.

 

Na tehát:

 

"A mindenséggel mérd magad" -mondja a költő. 

Így én sem mondhatok mást.

 

A Gyűrűk Ura milliószor bizonyított, minden idők egyik legpopulárisabb műve, és nem látom úgy, hogy az elmúlt ötvenegy évben csorbult volna a népszerűsége. Az oka ennek pedig az, hogy mindenkor időszerű tud lenni, mindig tud újat mondani, s ráadásul érezhető rajta az a fajta hitelesség, amely minden nagy mű sajátja. Ez elsősorban az írói eszközök különleges és egyedi használata (ld. pl. Tolkiennél: a hegyek gyökerei), az újszerűség érzése, a kozmikus szemléletmód a kisszerűséggel szemben és persze az a többletérték, amely miatt azt szoktuk mondani: nem lehet letenni a könyvet.

A Gyűrűk Urát lehet szeretni, meg lehet nem szeretni, de azt bizony el kell ismerni, hogy a világirodalom olyan jelentős műve, amely mellett nem lehet csak úgy elmenni. Tolkien fantáziáját, világának érzékletes, filozofikus és részletes ábrázolását EZÉRT NEM LEHET SOHA MEGHALADNI, MERT A SAJÁT MŰFAJÁBAN EGYEDÜLÁLLÓ. A Gyűrűk Ura műfaja nem a heroikus fantasy, hanem önmaga: a Gyűrűk Ura. Mert minden nagy mű beskatulyázhatatlan.

 

És a HP? A sztori nagyon jó, bár ennél még sokkal jobb könyvet lehetett volna belőle írni. Azt mindenesetre meg kell hagyni, hogy Krowling tökéletesen illeszkedik abba a sorba, melyet Conan Doyle és Agatha Christie képvisel az angol irodalomban: ezek az írók műveikben a történetet, a cselekményt tartották elsődlegesnek. Így aztán ezeknek a műveknek, így a HP-nek is rendkívül kidolgozott és kellőképpen részletes története van. Éppen a történet különlegessége és egyedisége az, amely ennyire populárissá tette.

Viszont a HP-nek éppen az a hatalmas hiányossága, ami a Gyűrűk Urában megvan, és ami igazán naggyá teszi. A KOZMIKUS SZEMLÉLETMÓD. A Harry Potterrel az a probléma, hogy gyereknek nem elég gyerek, felnőttnek nem elég felnőtt, mesének nem elég mese, irodalomnak nem elég irodalom, és fantasynak nem elég fantasy. Szóval teljességgel kezelhetetlen mű mely a horror és a thriller illetve a teletabi-szintje között ingázik és ezen a széles skálán nem lehet megtalálni a helyét. És itt most gyorsan szeretném leszögezni, hogy nem a nagy művek beskatulyázhatatlanságról van szó, hanem éppen a mű struktúrális szétesettségétől és egységesnek cseppet sem mondható alapkoncepciójáról. Mert hiányzik belőle a kozmikus szemléletmód. A könyvekkel ez a bajom, a filmek közül az elsőt kritikán alulinak tartom, a második egészen tűrhető, a harmadik kifejezetten jó, a negyediket pedig még nem láttam, de egy ilyen hosszú könyvet tényleg nem lehet két és fél órába beleszorítani, habár eddig ez a rész tűnt a legfigyelemreméltóbbnak.

 

ERGO:

 

A HP most nagyon népszerű, de ha a nagy időben nézem, akkor egy Dosztojevszkijhez képest... nos... inkább hagyjuk...

 

Természetesen bármilyen ellenvéleményt tiszteletben tartok, csak egyet ne felejtsetek el:

 

"Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!"