Ha nem védtél senkit, miért kellett engem bántani? Valahogy ez úgy jött le, mintha én bántottam volna valakit, akit meg akarsz védeni, ezért jól belém rúgsz. Ha senkit nem védsz, akkor meg mi bajod velem?
Más részről viszont bármilyen hihetetlen, nekem is lehet önálló véleményem, nem kell hozzá főkolompos, hogy végiggondoljam, hogy ahol a magyar egészségügyben megfelelő, vagy jó szolgáltataást kaptam az elmúlt jópár évben, az egy sem állami volt. Vagyis számomra tapasztalati úton igazolódott a privatizáció létjogosultsága. Amit persze sajnos rosszul is lehet csinálni. De itt nem a rossz privatizáció, hanem a privatizáció ellen folyik a harc többek által. Anélkül, hogy mutatnának olyan megoldást, amelyiktől legalább hasonló remény lenne, hogy jóra vezet. Pedig komolyan szívesen fogadnék olyan megoldást, amelyik hasonló haszonnal kecsegtet az állam, mint tulajdonos számára, mint a magánbefektetőknek a privatizáció. Csak ez, félek, sehol nem valósult még meg, pont mint a kommunizmus, pedig az is milyen szép álom volt még Marxnál.