Szerintem, ha egyszer csak nem halnának meg az emberek elôször nagy örömlenne mindenkinek, majd szépen lassan eszmélnének rá, hogy igenis az az élet része és kell oda. Hisz egy egy betegségre a megváltás a halál, milyne az ha helyette egy örökévalóságig szenved? A másikrésze a dolognak, hogy egy idôután az ember öregnek és fáradtnak érzi majd - ha nem is a testét akkor a lelkét, elméjét - magát, és szépel lassan bele ôrül, hogy soha nem pihenhet meg... Szerintem a legjobb hasonlat az amikor az ember reggel felkel - megszületik -, este lefekszik aludni - meghal -, hogy kipihenje magát. Csak az élet hosszabb egy kicsit...