SUMER ÍRÁS, SUMER NYELV

 

 

Edward Hincks 1850-ben kijelenti, hogy az asszír-babiloni írás, más szemita nyelvektől eltérően, a magánhangzókat világosan megjelölő szótagokat használ, mely írásrendszert egy korábbi, nem sémi néptől vette át.

 

Henry C. Rawlinson a kétnyelvű szójegyzékek segítségével 1851-ben felismerte a jelek kétféle (sumer és akkád) olvasatának létét.

 

Rawlinson 1854-ben régészeti leletek, nyelvészeti elemzések és az ógörög források alapján megállapítja, hogy a Genezisben is szereplő Nimród és leszármazottai „Babilónia eredeti, semitákat megelőző őslakóit jelentik”, mai utódaikat a finnekkel, észtekkel és magyarokkal azonosítja.

 

Rawlinson 1855-ben elsőként használja a sumer nevet, a mezopotámiai „szkíták” egyik csoportjának neveként.

 

Hincks 1856-ban felismeri a sumer nyelvtan „turáni” jellegét.

 

Rawlinson 1865-ben rámutat, hogy a sumer ragoknak és szavaknak baszk és török megfelelői vannak.

 

Rawlinson öt kötetes főműve 1861 és 1884 között jelent meg, ettől kezdve vált széles körben világossá az asszírológusok előtt, hogy a kis számban előkerült érthetetlen feliratok nem ideogramokkal írt asszír szövegek, hanem egy turáni nyelv emlékei, amelyeket a kétnyelvű szövegek asszír nyelven megmagyaráznak.

 

1874-től egy vita kezdődött, mert J. Halévy azt állította, hogy a sumer ékírás az asszír nyelv írásának egy külön, szimbolikus módja, amely külön nyelvnek nem tekinthető. E nézete mellett negyven éven át kitartott.

 

A vita kialakulását A. H. Sayce 1908-ban tudományon kívüli szempontokkal magyarázta.

 

Bár Halévy állítása tévesnek bizonyult, mert bebizonyosodott a sumer nyelv létezése, a tudományos közvéleményt sikerült máig hatóan megzavarnia. Halévy követői ma a sumer nép kihalását és a sumer nyelv rokontalanságát hirdetik.

 

Irodalom. Érdy Miklós: A sumir, ural-altaji, magyar rokonság kutatásának története, Gilgamesh, New York, 1974. Götz László: Keleten kél a nap, Püski, Budapest, 1994. Hunfalvy Pál: Bábel tornya, Budapesti szemle, Budapest, 1857., 1, 424-444. Varga Zsigmond: Az ősmagyar mitológia szumir és ural-altaji öröksége, A Hídfő baráti körének kiadása, San Francisco, California, 1956.