Lassan már én is eljutok odáig, hogy kezdem elunni ezt a műsort. Hogy ennek a tegnapi résznek még az átlagot is alulmúló összhatása-e az oka, vagy azért, mert most már ráérek végre élni az életemet, nem tudom. Azért csak mondjunk valamit…
A bevezetés és a második felvonás elintézhető egy füst alatt igazándiból. Ahogy egyre jobban közeledik a műsor vége, egyre jobban rádöbben mindenki, hogy az eddigi teljesítmény nemigen hozta azt, amit oly sokszor ígérgettek már a szeptemberi bevezetőkben is. Ilyenkorra viszont a teknős már lassan beballag a célba, a nyúl tehát futhat tüdőkiköpésig, a veresége mindenképp garantált. Akárhogy is, most próbálnak minden olyan rosszaságot a nyakunkba zúdítani, de ezzel tulajdonképpen nem mondanak semmi de semmi újat. Magyarországon a bűncselekmények 2/3-a vagyon ellen történik (ilyen a lopás, csalás, sikkasztás, rablás, de a rongálás is), amelyeknek 2/3-a (tehát az összes bűncselekmények 44 %-a) lopás. Na jó, demonstráljuk is ezt. Mindjárt az elején a Pécs vége tábla elvitelével. Ez nem számít annak, mint a lámpa múltkori elkommunizálása, hiszen ezzel nemigen veszélyeztetjük a közlekedés biztonságát, mindössze szivatjuk egy kicsit a környéket nem ismerő autósokat, hadd tartsák fel 50 km/h-val a többieket. Aztán még tojáslopás, benzinlopás (mert a pénz az kell piára, ha nem bírjuk már meginni, akkor eladjuk, a bevételt pedig majd elisszuk), viráglopás. Vagy legalábbis annak látszó cselekmények, hiszen a sértett beleegyezése kizárja a büntethetőséget. A Zsiga szétverésénél úgyszintén, csak úgy tűnik, a retekklub jogászai most annyira nem voltak dörzsöltek (Mert amúgy biztos tudnak valamit, amivel a legjobbak között lehetnek, hogy rá tudnak venni embereket az apróbetűs szerződéseikben, hogy adják el a lelküket (már ha van nekik) az ördögnek – igaz erre sokakat nem is kell kapacitálni.), nem esik le nekik, hogy a garázdaság még így is megvalósul. De most mindezzel mi újat mondtunk? Mindennapos, kis hazánkban sokfelé előforduló események, mind megélhetési, mind öncélzattal. Az öncélzat körébe tartozik, ha úgy vesszük, a poénkodás is. Mi is csináltunk már ilyesmit a haverjainkkal, pontosabban csak az egyikünk lopott tojást (de nem egy raklapra valót), meg munkafeladatként kaptuk meg egy kézikocsi apró darabokra szétflexelését. Pontosabban nem mondták meg, mekkora az a darab, ami már belefér a kukába, így a lehető legkisebbekre vágtuk, már csak hülyülésből is…
Igen ám, de mikor mi mindezt csináltuk, még büntethetőségünk kizárt lett volna gyermekkorunk miatt, vagy pedig fiatalkorúként lettünk volna megítélve (meg akkoriban dobáltuk egymást tojással is "tréfás vetélkedők" visszatérő elemeként). Azóta is baromkodunk nem keveset, és egyikünk sem szándékozik elmerülni a felnőttkor mocsarában, de azért csak tudjuk, hol a határ. Ja és persze senkiben sem merült fel soha olyan, hogy ezt mozgóképen kéne rögzíteni, pláne nem az, hogy mindezzel ismeretleneket traktáljunk. Ha valaki élni akarja az életét, tegye azt, amíg ezzel nem zavar másokat (amiben a lopás vagy a garázdaság már nincs benne) illetve amíg el nem kapják. De könyörgöm, legyen meg a saját és mások „privacy”-ja iránti olyan mértékű tisztelet, hogy ezt megtartja magának, és nem terheli másokra. Igaz, amilyen mértékben ezt megkapjuk, már csak a rikácsolás jöhet a „városi csibészek” megjelenése kapcsán, mire a polícia odaér, ők már úgyis messze járnak…
A társadalmi viszonyok jogi determináltságát ezzel az adás ki is merítette. Most jöhet egy kis szociopatólógia meg parapszichopatológia. Van, amit nem lehet kiadni feladatba, így a stáb cselekszik. Lehet persze, hogy csak öncélúan és kíváncsiságból, hogy vajon hogy reagálja le a legarrogánsabb szereplő, ha eltűnik az élő plüssállata. Tanulságos történet lesz, az biztos. A kurjászás után (amiből nem hozzák ki azt a klisét, hogy a brigád továbbáll később a Roburral, a csaj meg valami messzi háttér (Párizs, Moszkva, New York, Kínai Nagy Fal, sivatag, sarkvidék – vagy ebben a sorrendben) előtt mászkál és óbégat, hogy Baabaaaaaa…) aztán kiderül minden. Valahol ezt a viselkedést is megérteném, ha a kutty egy hosszú évek óta fennálló valami lenne, vagy valamely halott családtagjára, barátjára emlékeztetne (tőle kapta, övé volt) – vagy pedig nincs senkije és csak ez jelenti neki az egyetlen társat az életben, és amúgy teljesen el van idegenedve az emberiségtől. Így viszont csak rohannék neki pengét meg Sentenced-albumot vinni, mikor érfelvágással fenyegetőzik, ha nem tudnám, hogy az öngyilkosságban való közreműködés is büntetendő, meg hogy ez amúgy se élő adás. Blöki viszont még ekkor sincs. De akkor hol van? Biztos megsértődött rá. Elképzelem, ahogy a kis vakarcs öntudatra ébred, mint a Terminátorban a Skynet, és aszongya: „Szentséges Canis Merga, hát kik közé keveredtem?” Habár ennek kevés az esélye, hisz a kutyák színvakok, nem kapnak vizuális sokkot attól a rengeteg rózsaszíntől, meg akkor sem mindig támadnak vissza, ha verik őket… Vagy tényleg megunta ezeket a birkákat és szamarakat, és inkább a közeli állatseregletbe vetette be magát birkák és szamarak közé… vagy pedig csak elment egy körre azzal a kuvasszal közepes kutyát csinálni az egér-elefánt viccek szellemében.
Utóbbi mégse, mert nem a végletekig kitágult hátsóval jön vissza a képbe. Stáb úgy dönt, ennyi elég volt, és elengedi megint. E kis szusszanás után viszont ismét hatalmas szenvedés, hogy megszorongatja a gazdi, hiába kapálózik. Naná, hiszen olyan, mintha egy autót vagy fukszot vesztett volna el. Ha viszont csak dísztárgy, akkor miért úgy viselkedett, mintha a gyereke tűnt volna el? Na jó, amikor kicsi voltam, nekem is voltak ilyen kedvenc plüssállataim, amelyekhez nagyon kötődtem, és rossz volt, ha nem találtam. Azóta viszont vigyázok mindenre, odafigyelek rá. Ez sem mindegy…
Marad még egy kis eszmefuttatás az élet dolgairól, kisebb-nagyobb igazságokat puffogtatva, melyek persze csak relatív igazságok. Méghogy annak nincs önálló gondolatvilága, aki még az őseivel lakik. Hát azoknak se sok, akiknek nem, ez nem azon múlik. Meg pontosan ők beszélnek felelősségről, hogy az aztán nagy dolog az önálló életben. Olyan nagy dolog ám, hogy attól mindenki szabadulni akar manapság (ez persze nemcsak a műsor szereplőire igaz). Meg hogy aki sokáig lakik az őseivel, az később a feleségében is az anyját keresi. Na nálam pont az ellenkezője igaz… Szerintem inkább már nem bírták kölcsönösen egymást az ősökkel otthon, azért léptek le…
Naszóval ennyi. Ha így folytatják, tényleg nem lesz sok mindenről írnom. De a vég majd az lesz, ha szimplán én is elunom nézni, mert egész egyszerűen tényleg kritikán aluliak lesznek. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy több mint 12 részre való csetlést-botlást vettek fel, de hogy a maradék soha nem fog képernyőre kerülni, az igencsak valószínű…
