Helló!

 

A helyzet az, hogy ezzel a tér-dologgal annyit akartam mondani, hogy a fizikai axiómák pusztán a fizikán belül érvényesek, egyékbént pedig nem csalhatatlanok - így tehát egyes filozófiai vitákban nem jelentenek feltétlenül végső bizonyítékot.

 

Így szólt a dolog (a vita előrehaladott állapotában, némileg mellékvágányon):

Én:

"az, hogy a tér az anyag jellemzője lenne, kicsit meredek feltételezésnek látszik."

 

Elnyomott:

"lehet, hogy számodra meredek, de nem feltételezés."

"A 'fizikai tér', az miben különbözne a három geometriai dimenziótól, s mivel mérnéd, ha nem méterrúddsl,  s mi lehetne azún 'túl' még, hogy a távolságokat, a dolgok elhelyezkedését jellemzi?"

 

Nos: megértem, hogy a fizika nem tudja értelmezni a töküres tér fogalmát, mert nincs vele mit kezdenie - de ettől még létezhet.

Itt van pl. az általad említett ősrobbanás: (minden eddigi ismereteink szerint) az anyag ezt megelőzően egy pontba sűrűsödött, ahogy írtad. Elnyomott állítása szerint ekkor nem szabadott volna végtelen világegyetemnek léteznie, mivel egyetlen pont esetében nem beszélhetünk távolságról, méterrúdról, dimenziókról, egymáshoz viszonyított elhelyezkedésről stb. - és én mégis felteszem, hogy a világegyetem mindig is ugyanennyire végtelen volt, mint most, még akkor is, ha ez a fizikának ránézésre "nem tetszik".