Tényként beszélni olyan dolgokról, melyről tudjuk hogy nem tény, az hamis állítás. Ha vágyunk, remélünk, feltételezünk valamit, még nagyon messze van attól, hogy az valósággá is váljon, s amíg a dolog valóban meg nem történt, nem állíthatom a létezését, ha korrekt akarok lenni. Ki ne vágyna arra, hogy ha meghal, utána feltámad és egy kellemes helyen kedves lények kényeztessék? De a vágy, remény és bizakodás nem jogosít fel arra, hogy erről biztos dologként nyilatkozzunk. Én is vágyom egy Ferrarira, reménykedem és bízom benne hogy meglesz hamarosan, de ezért már most azt kéne mindenkinek mondanom, hogy megvan..? Abban hihetek hogy meglesz, de ez ettől még nem lesz tény, hogy valóban meg is lesz... Hihetünk abban , hogy van menyország, megbocsátás és Isten, de ettől még ez nem tény és nincs jogunk azt híresztelni, hogy az, mert ezzel a naivakat becsapjuk, a dörzsöltebbek pedig kinevetnek. Ha egy reményünk, vágyunk olyan hitet indukál, hogy biztosak vagyunk benne (tudjuk) hogy a dolog meg fog történni, akkor az önbecsapás mellett nagy csalódás is érhet bennünket, ha mégsem jön be (hiszen az sem kizárható). Tehát ha egy nem kizárható, feltételezett, remélt, de nem biztos dologról tényként beszélünk, akkor hazudunk saját magunknak és ha e "tényt" híreszteljük, akkor másokat is férevezetünk. Persze nem zárom ki (hiszen megcáfolva tudtommal nincs) hogy van megváltás és menyország stb, de amíg bizonyítékom nincs róluk, szerintem butaság lenne becsapnom magam. Könyebb lenne persze hazudni, hiszen az ember egyik legfőbb dilemmája ezzel le lenne tudva...