Bodansky György: A szégyen, a lendület és a szerencsétlenség
2005. november 25. 9:07


MNO
Bodansky György: Bozóki András, aki kedélyes, derűs, nyugodt és úgyszintén befutott értelmiségi mackóként vágott bele a pályaváltásba, mára olyan szögletes mozgású, lelassult, túlsúlyos - mondhatni politikai tehertétellé vált - medvének látszik a szememben, aki bárhová lép, ott többé fű nem terem. Nyilvánvaló, hogy szereplése a nagypolitika színpadán pusztán csak véletlen és átmeneti, s ha miniszterelnöke most nem is fúj visszavonulót neki, az elsősorban a választások vészes közeledtével magyarázható.
(...)
Persze igazságtalanság lenne úgy beállítani a dolgokat, mintha a kultúra az elmúlt tizenöt év bármelyik pillanatában sikerágazat lett volna. Mégis érdemes lesz összevetnünk csak az elmúlóban lévő kormányzati ciklus három ágensét ezen a területen. Ha egy-egy szóval kellene jellemeznem Görgey Gábor, Hiller István és Bozóki András tevékenységét, akkor a szégyen, a lendület és a szerencsétlenség jut az eszembe. Azaz hármójuk közül is - magától értetődő módón - a politikus kerül ki győztesen. Hiszen miniszternek lenni - politikai pálya.

(Népszabadság, 2005. november 25.)