Tudatosan hazudik-e a finnugrista történetírás?

"Magam úgy vélem – írja Kristó Gyula –, hogy a rendelkezésünkre álló források alapján megbízhatóan tudunk állást foglalni a székelyek eredetéről. A választ végeredményben annak a kérdésnek a megválaszolása dönti el, hogy a székelyek magyar nyelvét, vagy pedig a magyarok kötelékében betöltött társadalmi helyzetét kell-e meghatározó tényezőnek tekintenünk. "

Árulkodó, hogy Kristó nem tekinti döntő érvnek (sőt meg sem említi az érvek között) a magyar krónikák hun-székely történetét - nyilván a Németh Gyula által megfogalmazott célt szolgálva:

"Mióta a magyar tudomány a székelyek eredetének kérdésével foglalkozik, a közönség érdeklődő része mindig valami meglepő, sokatmondó megállapítást várt erre vonatkozóan. Nem is csalódott; a tudományos kutatás, melynek fantáziáját csak gyér adatok kötötték, egymás után szállította a tarka és bizarr elméleteket. A székelyeknek a magyarsággal szemben való különleges helyzete, a hun mondával való szoros kapcsolata, a székely rovásírás és általában az egész magyarság eredete iránti romantikus érdeklődés mind hozzájárult a székelykérdésnek e szemléleti módjához, mely még a legutóbbi időben is több lehetetlen elméletet hozott napvilágra.

A módszeres magyar történettudomány... véleménye nem eléggé szilárd, nem eléggé egységes a székelyek eredetének oly kérdéseiben sem, melyekben határozottan állást foglalhatunk. ... A magyar tudománynak nem áll érdekében, hogy a székelyek eredetét a hazai és a külföldi közönség lényegében nyílt kérdésnek lássa, s ezzel alkalom adódjék újabb kalandos elméletek felállítására. Ellenkezőleg, arra kell törekednünk, hogy amit a székelyek eredetéről határozottan mondhatunk, ahhoz ragaszkodjunk, és azt vigyük be a köztudatba. Viszont, ami kétséges, arról csak másodsorban s csak mint feltevésről beszéljünk, vagy inkább ne is beszéljünk. " (Németh/1990/98)

Szőcs István így fogalmaz a krónikáinkban fennmaradt székely eredethagyományról
szólván: "Ezeknek az adatoknak az elhallgatása, illetve félrehárítása... amiatt (történt), hogy a székely epizód e krónikákban elválaszthatatlan a hun történettől, vagyis hogy a székelyek a hunok maradékai, illetve legalábbis ťrégebben Attila király népei voltakŤ. A XIX. század történetírásában, az úgynevezett hiperkritika korszakában, a hunok és a magyarok közti kapcsolat emléke volt az a vörös posztó, amelynek szétszaggatását minden tudós a legnagyobb becsvágyának tartotta. ... aki a hun és magyar nemzetek genetikai és történelmi kapcsolatairól beszél, az azonnal anatéma, kiátkozás alá esik a tudományos életben; és dilettáns önhittséggel, nemzeti gőggel, romantikus ábrándozással és kerge ámokfutással lesz megvádolva. Ez a kritikus álláspont azonban nem tudományos érvek alapján, hanem indulatos elfogultságok, prekoncepciók alapján keletkezett. Függetlenül attól, hogy helytálló-e vagy sem a régi krónikás hagyomány, a kritika nem tudott helyette más összefüggő történeti koncepciót kínálni." (Szőcs/1996)

Részlet Varga Géza: A székelység eredete c. kötetéből. Ára a könyvesboltokban 4000 Ft, a kiadónál 2000 Ft.