"..."A magyar kutatás újabb eredményei szerint már a honfoglalás előtt élhetett a magyarság körében a hun-magyar rokonság tudata. (Róna-Tas András 1991. 69-70.) Ez azonban önmagában még kevés volt ahhoz, hogy a magyar nemzeti tudatban a hun-magyar rokonság döntő motívummá válhasson. Ahhoz Kézai Simon krónikaírói tevékenységére is szükség volt a 13. században. Kézai krónikája első részében a hunok történetét, mint a magyarok elődeinek történetét tárgyalta. Műve nyomán vált elfogadottá a magyar köztudatban, hogy a magyarok a hunok leszármazottai. Kézai Simon a magyar epikus hagyományt ("a regösök csacsogó énekét", ahogy egy másik krónikás, Anonymus írja) történeti művébe illesztve, nagyon szerencsés módon avatkozott bele a magyar nép eredettudatának formálódásába. A hun ősöktől való leszármazás tudata olyan erkölcsi erőt adott a magyarságnak, amely hozzásegítette ahhoz, hogy a történelmi megpróbáltatásokat átvészelje, önmagát megőrizze. A magyar krónikák - s benne dicső múltunk hirdetése - olyan szerepet játszottak a magyar nép újkori történetében, a magyarság kultúrájában, mint a finnek és észtek történetében, kultúrájában nemzeti eposzaik, a Kalevala és a Kalevipoeg. A hun-magyar rokonság máig alkotóeleme a magyar nemzeti tudatnak, ezért övezi még mindig gyanakvás nálunk a finnugor rokonság eszméjét."
Klima László
Obi-ugor nemzeti tudat:
út a múltból a jövőbe. ...