A kérdés kitűnő! Gondolkodó elmére vall, ami itt, az indexen nem divat.

De előbb egy téves szóhasználatodat ki kell javítanom. A képjel ugyanis lehet mondatjel, szójel, szótagjel és betű is (pl. az egyiptomi hieroglif írásban is van képszerű betű és szótagjel is). Azaz attól, hogy egy jel képszerű, még igen ponosan rögzítheti a hangokat, azaz lehet akár betűírás is.

Te nyilván a szóírásra (fogalomírásra) gondoltál, amelyet általában (de tévesen) a képszerű jelformákhoz szoktak kötni s amelyik valóban nem igazán alkalmas egy ragozó nyelv rögzítésére. Nem ragozó nyelveket azonban szójelekkel is vissza lehet adni. Ilyen pl. a kínai, ahol jobbára csak az idegen szavak (pl. a hun nevek) visszaadásával van baj.

Ebből következően a betűírást ragozó nyelvű nép fejleszthette ki.

Az antik írások vegyesen alkalamaztak szójeleket, szótagjeleket és esetleg betűket is. Ezért általános esetben nem okozott igazi gondot a beszéd rögzítése. A legtöbb antik írás esetében hasonló lehetett a helyzet, mint amit a székely írásnál is tapasztalhatunk: szójelei, szótagjelei és betűi is voltak, ezért semmilyen nehézséget nem jelentett egy szokásos tudományos mű megírása.

A fonetikus írás kifejlesztése nem a földrajzi területektől függött elsősorban, hanem a nyelv jellegétől. A kínaiaknak és a japánoknak nyelvi okok miatt nem volt szüksége betűírásra, a sémi népeknek magánhangzókra (valódi, teljes ábécére) - ezért ezeket nem is ők fejlesztették ki.