Miért éppen a humánetológusok és szociológusok véleménye számít?

 

Szerintem nem írtam olyat, hogy az "számít"? Nem is tudom pontosan mit értesz ezen szó alatt.  (Nekem pl a Fermat sejtésről lesujtó a "véleményem", de ez  a matematikában semmit sem "számít")

 

Annyi tűnik számomra bizonyosnak, hogy (többek közt) az említett kutatók szakmai területe az emberek viselkedésének kutatása. És amit észlelnek az nem "vélemény", hanem tapasztalat a tényekről - ha nem az, akkor módszertani hiba.  Viszont a tapasztalt tényeket maga az etológus mint személy is tarthatja erkölcsileg jónak vagy rossznak, de ez már nem a szakmai munkásságának a része, hanem a tények kontextusbeli morális értelmezése.

Ha pl 235. Szabó János arra adja a fejét, hogy megcáfolja az etológia bizonyos ténybeli megállapítássait, akkor azt úgy teheti meg, hogy ő maga is megnézi a világ tényeit (csúnya magyarsággal:  megkutatja), és a korábbiaktól eltérő tapasztalatát közzé teszi.  Viszont ekkor ő maga is funkcionálisan etológus (szociológus..stb) lesz, mégha a névkártyájára nincs is felírva.

 

Nemdebár a kérdés azzal kapcsolatban merült fel, hogy mi minden befolyásolja egy terhesség vállalását?

Ha a kutatás azt mondja, hogy pl egy abortusz-döntésben releváns faktor az életkor és a családi helyzet, azon a megállapításon nincs mit  helyeselni vagy nem helyeselni (azaz "számit-e"?), hanem maximum megkérdőjelezhetem a tényszerűségét.

Ha másvalaki szakmailag korrekt módon bizonyítja az ellenkezőjét (azaz, hogy az említett faktorok nem relevánsak), akkor az előtt készséggel meghajlik maga a szakma is.

Ha a jog nem definiálja  a magzat jogalanyiságát, akkor elolvasom a törvényt, és tudomásul veszem. Ha viszont kijelenti, hogy "jogalany", akkor is elolvasom, és szintén tudomásul veszem.

 

Az meg egy harmadik dolog, hogy magam a fentiekről hogyan érzek, és hogyan viselkedem.  Ha a "számít" kérdés erre vonatkozott(?), akkor egyértelmű, hogy sokminden más is "számít" még. Azonban a tények valóságértékén se pro, se kontra nem változtat az, hogy erkölcsösnek vagy erkölcstelennek tartjuk - hanem a saját (!) jövőbeli viselkedési attitűdjeinket befolyásolják.  Nem kell visszaolvasnom   írásomat sem, hogy tudjam: egy kivételével sehol nem minősítettem morálisan az abortuszt ( akkor azt írtam hogy rossz megoldásnak tartom - de ennek szintén empírikus alapjai vannak).  

A gyakorlati tapasztalatom, hogy a "megmondás", a prédikálás, a legyilkosozás ... stb távolabb viszi a partnert attól, hogy kövesse viselkedési elvárásainkat.  De elfogadom, hogy lehet ettől eltérő tapasztalata is valakinek.