SZÁSZ TIBOR ANDRÁS

 

Rováslelet a Sófalvi Hegyen

 

A Görgényi havasok hatalmas füves fennsíkját, mely átlag 900-950 méter magasan terül el, a székelyek a legrégebbi idõktõl legeltetésre használták. Az õsfoglalók nemzetségek szerint osztották el a területeket. A falusi lakosság gyarapodásával kaszálni kezdték a hegyi legelõket, majd az állatok és gazdáik számára épített nyári szállásokat állandó jelleggel lakni kezdték. Ekképpen a 18-ik század második felétõl egy hatalmas kiterjedésû tanyavilág alakult ki. A Felsõsófalva felé esõ, mintegy 20 négyzetkilométernyi peremrészt Békástanyának hívják. Nehezen megközelíthetõ hely. Az itteniek – a hetvenes évektõl kezdõdõen - nadrágszíj földjeiket mélyszántással mûvelik, aminek következtében számos nagyméretû kõ, kisebb szikla került a felszínre. Az apróbbakat – úgy 8-10 kilósig - halomba gyûjtik, a nagyobbakat egyszerûen elgörgetik a megmûvelt földterületrõl. Ezek között fedeztem fel azt a furcsa formájú követ, mely a többi között heverve kitûnt különös formájával. Úgy gondoltam, hogy formáját természetes úton nyerte mivel kör alakú részén, melyet félig egy karima övezett, kormot véltem felfedezni feltételeztem, hogy tûzhelynek használták, miután erre a célra esetlegesen minimális faragással alkalmassá tették. A rovátkákat a fém-lábasok okozta kopásnak-kaparásnak és az ekevas nyomának tulajdonítottam, minden további vizsgálódás nélkül.

 

A követ hazaszállítottam, hogy az egyházközségünk tulajdonában levõ tájház mellé építendõ korhû sütõ esetleg berendezésénél felhasználjam. Otthon láttam meg azt, hogy a kõ tudatosan faragott alkotás, melynek célja, hogy a kerek „tükröt” kiemelje, láthatóvá tegye esetleges feliratával, festésével együtt. Nem fekvõ helyzetben, hanem keskenyebb, de vaskosabb felén felállítva funkcionális: a félhold alakú perem ekkor fölül kerül, és ereszként védi a kerek részt: a kõ háta menedékes, melyen lefut a víz. Az egész erõsen emlékeztet a csónakos kopjafák megoldására, ahol hasonlóképpen próbálták megvédeni a feliratot az esõk, jégesõk, megolvadt de újból éjjel megfagyott vízlefolyások koptató hatásától. A perem gyûjtõlencseként a nap mégoly gyenge melegét is parabola-tányérként a körre sugározza, ami így hamarabb megszárad, hótól, jégtõl hamarabb leolvad, mint a többi rész!

 

Ez eddig meglepõ volt, de nem túl izgalmas. Lehetett volna egy ügyes székely ezermester által megfaragott 100-200 éves sírkõ: 2-3 kilométerre vezet el a középkori sóút, ahol gyakran történtek rablógyilkosságok: ezek emlékére állított sírkõ-emlékeztetõk létezésérõl vannak adatok. DE AKI ILYEN SZINTEN TUDOTT FARAGNI AZ NEM LEHETETT ÍRÁSTUDATLAN az 1700 - 1800-as években. Ha az is lett volna, valaki elõrajzolta volna a szöveget: a székely kõfaragók csodálatos szépségû szöveges zsidó sírköveket faragtak vidékünkön annak idején… tehát minden esetre latin betût használt volna. Ha nem, akkor is (betûtípustól függetlenül) valami kurzív, egymást követõ, több betûelembõl felépülõ, mások számára is üzenetet hordozó szöveget vésett volna fel…

 

De ne menjünk a dolgok elébe. A követ a jelzett állásba helyezve vált világossá, hogy a rovátkák tudatos vésés nyomán születtek. A háromszög felsõ része a „tükör” középpontjából indul: az egész egyetlen ábrát alkot, melynek alkotóelemei minden belemagyarázás nélkül beazonosíthatóak: hasonló típusú összevonás halmazra is minden erõltetés nélkül találunk példát. Az ábrát (tamgát?) alkotó jelek mindenike részben vagy egészében megtalálható a

 

Kiszely István: A magyarok eredete és õsi kultúrája, I kötetének
- 618 oldalán, a második képen, mely egy olyan hun kõ felirata, melyen a szálláshely határát, a víz és legelõk használati jogát rögzítik.
- 619 oldalon ábrázolt 1 kõ feliratos hátoldalán
- 623 oldalon a nagyszentmiklósi lelet másodlagosan bekarcolt jelei közül a 16 számúaknál.
- a 628 oldal honfoglalás kori agyagedények fenekén levõ tamgák is minden további nélkül rokoníthatók.

 

Ha a felirat rokonítható vagy értelmezhetõ a fenti leletekkel összefüggésben, ez lenne az elsõ egyértelmû régészeti bizonyíték a székelyek hun-türk eredetérõl - kapcsolatáról e vidéken. Ebben az esetben a hordereje felbecsülhetetlen.

 

A kõ megtekinthetõ a felsõsófalvi református parókia udvarán és fotója a www.zalamedia.hu/sovidek honlapon.

Felsõsófalva, 2004-05-04