Kedves sz33!

 

Csodálkozva látom, hogy töredelmes beismerést kívánsz, hiszen - bár nagyrészét tekintve korrekt kis összefoglalót írtál egy emberi szerv (agy) működéséről - sem részben, sem egészben nem válaszoltad meg kételyekkel terhes kérdéseimet.

Mikor arra a pontra jutottunk a vitában, ahol arra találtam célozni, hogy botor dolog részedről a tudatot összekeverni az aggyal, vagyis: hibás megállapítás, hogy a tudat anyag, mely egyenlő az agy anyagával - Te felháborodva kikérted ezt magadnak. Majd rákérdeztem, hogy "ugyan, miféle egyéb önállónak mondható anyag van még a koponyánkon belül, mint az agy (vér, stb.), amit 'tudat'-nak nevezhetnénk", (és mellesleg hoztam mellé egy példát, ami fizikailag, technikailag kizárja azt a feltételezést, hogy ez abszolút egyenlő lehetne azzal, amire egyébként minden magyarul tudó ember asszociál a 'tudat' szó hallatán - mélykómás példa), erre most ezt a választ adod:

 

"kitörülhetetlen" "tudatnak nevezett idegsejt-emléknyomok", melyek "képződnek",

illetve esik szó olyanról, mint "a tudat anyaga, a hálózat"...

 

Hát, megvallom az igazat, miszerint ezt a részt vártam a legjobban az álláspont-összefoglalódban (a többi részt nagyjából magam is ismertem, értettem, és elfogadtam): de ez így csalódás.

Hogy gondolod? Idegsejt-emléknyom-hálózat-anyagú a tudat??? Na ne...

Képződik az agy anyagában egy hangsúlyozottan másféle anyag, egy (valamiért ráadásul kitörülhetetlen) idegsejt-emléknyom-hálózat anyag, és ezt neveznénk tudatnak???

Bocsánat az iróniáért: ha ez így van, akkor jogosult lennél fizikai, kémiai, orvosi, és pszichológiai tudományos kitüntetésekre, méghozzá mindből a legmagasabbra.

Iróniát félretéve: képtelenség, nonszensz. Ez az anyag így vagy mégsem különbözik semmiben az agytól - ebben az esetben a 'tudat' szó a legfeleslegesebb a világ összes szava közül -, vagy egyszerűen helyből nem anyag (mert 'A' anyagon létrejött változás ("nyom") nem aposztrofálható 'B' anyagként (csak megváltozott állapotú 'A' anyagként), természetesen még akkor sem, ha annyi helyen történik meg ez a változás, hogy már "hálózatról" is beszélhetnénk akár).

 

Nos, ha ráböknél az utóbbi lehetőségre, akkor máris meglenne a kompromisszum, mert ezt az egyetlen végkövetkeztetést (emléknyom-hálózat = új anyag, vagyis 'tudat') kivéve kb. mindent alá tudok írni a háromrészes hozzászólásodban.

Véleményem szerint ebben az egyszerű és észszerű cselekedetben egyetlen dolog akadályoz meg elsősorban, ez pedig egy általad helytelenül(*) értelmezett helyes tétel, amit így hoztál szóba: "abból a prekoncepcióból indulok ki, hogy a világon minden anyagból van."

Ezzel így semmi baj: minden egyes konkrét dolog, ami a világon egyértelműen anyagi, és csak anyagi szinten értelmezhetően létezik, és aminek így eredendően(**) főnév alakjában sikerült adnunk egy nevet, arról nyugodtan kijelenthető, hogy "anyagból van", abban az esetben, ha az (gyakorlatilag több-kevesebb technikai nehézség leküzdésével, de elméletben legalábbis pofonegyszerűen) elkülöníthető a környezetétől, körbejárható, megtapogatható, és az anyagról, amely megalkotja, az utolsó atomig számot lehet adni - semmi nem indokolja hát, hogy kételkedjünk abban, hogy az adott tárgy azonosnak mondható az anyagával.

Egy korábbi hozzászólásodban felmerült kételyedet eloszlatandó megjegyezném, hogy egyéb szófajoknál (tehát ige, melléknév, számnév, névmás, határozószó, indulatszó, igekötő, névelő, névutó, kötőszó és módosítószó esetében) egyszerű szintaktikai hiba a "miből van?" kinézetű kérdés. Ez olyan tény, amit nem kell magyarázni (remélem).

(**)Ránézésre nagyobb gondban lehetünk az a. melléknévből, és b. igéből képzett főnevekkel. De csak ránézésre. Nos:

 

a. Képezzünk a 'piros' szóból főnevet: 'pirosság'. Ha konkrétan teszed föl a kérdést (muszáj, mert általánosságban megállapítani valaminek az összetevőit pontosan még olyan egyértelmű főnevekkel kapcsolatban sem lehet, mint 'labda', 'kanál' stb., ugye), tehát rámutatsz egy tárgyra - legyen egy Ferrari F50 -, ami piros, és megkérdezed: "milyen anyagból van ez a pirosság?" - azt nem válaszolhatod meg azzal, hogy elemzed az adott kocsit borító festékréteg összetevőit, hiszen ugyanaz a pirosság bizonyosan máshol is fellelhető (pl. egy cseresznye, egy pulóver esetében stb.). És ha egy másik tárgy pontosan ugyanolyan piros, akkor az ott tapasztalt pirosság is pontosan és konkrétan ugyanaz a pirosság - így tehát e kérdésnek gyakorlatilag annyi értelme van, mintha a puszta melléknévről ('piros') kérdezted volna. Pont annyi, mint pl. matematikában nullával osztani.

Hasonlóan van ez a másik csoporttal, és itt most ez az igazán fontos:

 

b. Az igékből képzett főnevek 3 csoportjából egy kell nekünk, az, ami egy cselekvés végeredményét jelöli; és ebből a fajtából is egyetlen típus, az (-at, -et) végződésűek. (Természetesen az összes többire is érvényes lesz, amit írok, kivéve a cselekvés helyét meghatározó szóképzeteket, mint pl. nyomda, öntöde - ezek ugyanis nem jelenségeket, történéseket, cselekvéseket takarnak, hanem konkrétan meghatározható helyeket, így ebben az esetben valóban helye lehet a "miből van (ez a nyomda)?" kérdésnek - de csak ebben.)

Tehát:

gondol - gondolat: a pszichológia tényként állíttja, és kísérletekkel támasztja alá, hogy egyes gondolataink önmagukban nem egyediek, ezt igazolni látszik az a felfedezés, miszerint kifejezetten motorikusan és szinte mechanikusan generálódnak agyunk segítségével a tudatunkban. Tehát semmi (személyiségbeli, stb.) akadálya nincs annak, hogy két, lehetőleg ugyanazon a nyelven beszélő ember akár ugyanabban a pillanatban pontosan ugyanazt, ugyanolyan "hangsúllyal" gondolja - és ennyi kitétele van annak, hogy 2 gondolatot abszolút azonosnak tekintsünk (pont, mint 2 elhangzó mondat esetében). És el is érkeztünk ugyanahoz a logikai problémához, ami az a. pontban adódott: adott egy jelenség, annak egy egész konkrét formája, mely egyszerre több helyen is jelen van. Melyiknek az anyagából lehet? Ha egy kevéssé hihető sztori hallatán egyszerre mondjuk gúnyosan, hogy "Biztos!...", akkor az a mondat melyikünk hangképző szervének anyagából van?

És ha csak gondoljuk ugyanezt, az a gondolat melyikünk "agyából" van?

És értelmes-e kijelenteni, hogy "most nem létezik ('Biztos!...'-gondolat)-anyag" abban a pillanatban, ha épp senki nem gondolja ezt a Földön??...

 

(*) Ezek után is értelmesnek látszik az a következtetésed, miszerint 'a világon minden anyagból van' --> 'minden főnevünk tárgyát - legyen az történés, cselekmény, jelenség stb. - tökéletesen prezentálhatjuk egy darab anyagként'? (Ez a 'van rá szavunk, tehát anyagból van' kicsit hasonlít egy ókori 'van olyan szó, hogy "isten", tehát létezik Isten' "bizonyításhoz".)

Nem mondom, hogy nincs logika az eszmefuttatásodban, de az a helyzet (ebből a hsz-ból kiderülhetett), hogy amint a végső következtetésedet, hogy "anyagból van a gondolat" kiveszed ebből a bizonyításból, és önmagában vizsgálod, abban a pillanatban könnyűnek találtatik, mégpedig magának a nyelvnek a mérlegén, amin megfogalmaztad: mert szó szerint értve a "miből van?" kérdésnek egyszerűen nincs helye egy cselekmény végeredményét jelző igéből képzett főnévvel kapcsolatban.

Ez minden, amit mondani tudok. :-)

 

Üdvözlet!