Jelenleg koncerteken egy Led Zeppelin cover band-ben használom a mandolint az akusztikus blokkokban (nagyon szép dolgokat műveltek, ajánlom pl. a Going To California-t meghallgatásra, John Paul Jones ma is rendszeresen mutatkozik Thile-ékkel /legutóbb a lemezbemutatón játszott velük/, meg hívják nagyobb mandolin-bulikra, ld. egy korábban beszúrt fotót), de nagyon régóta írogatok zenéket amiket színpadra vinnék. Nemtom pontosan milyen zene, sima akusztikus hangszerekre írt instrumentális zene, improvizatív vagy megírt szólókkal, ilyesmi. Alapvetően angolszász, legyen az country, blues, rock, cajun, ír stb., bár szeretem a régi európai jazz-t is, főleg Django-t. Ezekből mind van benne egy pici.

Szóval nem vagyok egy kifejezett bluegrass rajongó, de nézni/hallgatni szeretem, mert a legjobb mandolinosok sztem itt fordulnak elő. Viszont a műfajt megtanulni ilyen idősen már nem nagyon fogom. inch-csel beszélgettünk is arról, hogy a Fendernek jó sok a közepe, zenekarba, kíséretnek (meg persze szólózni is) tökéletes, csak jó lenne valami világosabb, szikrázóbb hangzás. Lehet hogy csak a fülemben van az a hang és nincs is oylan mando ami azt tudja, ezért szeretnék minél többet kipróbálni.

Az ovális lyuk sztem a legtöbb európai hangszeren ott van, ír zenészeknél pl. soxor látom. Ír buzukit pl. még nem is láttam archtop kivitelben.