provó Creative Commons License 2005.11.16 0 0 1945

Kedves vaze!

 

Mindig elcsodálkozom, mennyire nem akarsz, vagy tudsz gondolkodni s milyen keveset tudsz. De nézzük a részleteket!

 

************************************************

 

„Az isteni triász fiú tagja azonos volt a világoszloppal, ezért a fiúisten azonos volt a növényi szárral …a királyi család ettől a fiúistentől származott…”

 

Ez megint vallási alapon megy? Csak azt nem értem, minek akarod tudományos papírba csomagolni.

 

provó: Ha ismernéd a kezdeteket, akkor tudnád, hogy akkoriban minden vallási alapon ment, mindent vallási példák nyomán csináltak. Ez egyébként egy tudományos közhely, amit sokan megfogalmaztak már, például Eliade is.

 

Ezért az őstörténet tudománya sem lehet tudomány, ha az ősvallással nem számol.

 

S egyáltalán. Miért gondolod, hogy te mondod meg, mi a tudomány és mi nem az? A tudománynak egyébként mindig is témája volt a vallás.

 

***************************************************

 

„… a szó devalvációja során jelentek meg »király«, meg »növényi szár« jelentésű vátozatok is. Nem véletlen, hogy a származás szavunk töve is ide tartozik…”

 

Aláírom, hogy a növényi szár meg „származás” szavunk (sarjadás, sarjadék, ami lehet elágazó is) jelentéstani kapcsolatban állnak egymással. De: hogy jön ide megint a Jóisten az ő fiúgyermekével???

 

provó: Már leírtam. Az isten azonos volt az eget alátámasztó fával, a világoszloppal. Hányszor mondjam még el?

 

*************************************************

 

„A satem-kentum mióta érvényes a magyar nyelvre?”

 

Nem tudom, nézz utána. Ez itt egyébként nem lehet kérdés, mivel vannak satem nyelvek, és vannak kentum nyelvek, én pedig csak felvetettem a lehetőséget, hogy a magyar „úr”, „uru” eredetileg kentum alak lehetett, aminek lekopott a szókezdő hangzója, a „šarru” meg satem lehetett volna.

 

provó: Magyar szó esetén ez legalábbis szokatlan eljárás. Attól félek, Róna-Tasnak  égnek meredne a hátán a szőr, ezt hallván.

 

*************************************************

 

„A szóeleji hangváltozás(?), ha létezett, akkor a következő volt: t-sz-k-h-elhalkulás. Tehát végső soron a tar gyökről van szó…”

 

Érdekes meglátás, vajon honnan vetted a hangváltozás ötletét? Ekkora kapitális baromságot őszintén szólva már rég olvastam tőled, hiányoltam is újabban dilettáns nézeteid közül az igazi provós, cáfolhatatlan vadmarhaságot…

 

provó: Götz Lászlótól, aki ezt vitatta, meg a finnugristáktól, akik ezt állították. Úgyhogy a vadmarhaságot Róna-Tasnak, meg a társainak címezd, légyszi. Persze akkor sem lesz tudományos érv.

 

*************************************************

 

De értem már az okokat: Ez a teremtő szó tövével is azonosítható.”

 

Végső soron tehát minden ide fut ki, fölösleges is a hangtörvényes meg az egyéb okoskodás (itt most nem a szabályos hangfejlődéses maszlagról beszélek), egy az Isten, és az ő nevéből minden ősmagyar szó levezethető…

 

provó: Kötve hiszem, hogy ezt jól érted, mert eddig sem nem értettél meg semmit.

 

*************************************************

 

Annál is inkább, mivel: „Ez a tar (vagy taz) pedig egy sumér, magyar, török szócsalád eleme. Úgyhogy nem lehet akkádnak nyilvánítani, kisajátítani - ha a szócsalád eleje és vége egyaránt turáni, vagy nemzetközi.”

 

Az, hogy maga a szó csak az akkádban/asszírban fordul elő, csak feleslegesen belezavar a képbe, nyilván az Aral-tó mellékéről kölcsönözték ők is, úgyhogy belátom már, hogy hiábavaló dolog volt itt forrásadatokkal előhozakodni.

 

provó: Semmiféle forrásadatot nem hoztál fel. A kölcsönzési hipotézisedet pedig elfogadhatónak vélem.

Előzmény: V.A.Z.E. (1943)