sziasztok,

tegnap este jutott eszembe egy hasonlat az Úton járással kapcsolatban.

Nekem egy kicsit olyan, mintha megint kicsi gyerek lennék. Először felállok, aztán megteszem az első lépéseket, elesek, felkelek, megint lépegetek, aztán már megyek, néha megbotlok, de csak megyek tovább, közben megtanulom használni az érzékszerveimet, ami nagyon izgalmas:)), és ezzel együtt eljön a kérdések időszaka is. Ahogy haladok, úgy találkozom ismeretlen dolgokkal, és  - perpillanat ez van -ahogy a kisgyerek, kérdezek, hogy ez mi? hogyan működik? miért így? miért nem máshogy? És lassanként megkapom a válaszokat is, és tanulok - folyamatosan. Persze nem fenékig tejfel, de a fényhez hozzátartozik az árnyék is.