Szevasztok,

én éppen üzleti úton vagyok a szigeteken... szóval nem saját döntésemből és nem nyaralni :) és semmit nem tudtam az országról mielőtt idejöttem.

A rövid egyhetes tapasztalataimat azért had osszam meg veletek.

A legszembetűnőbb dolog az a nyomor és a környezetkíméletlenség ami ugye mindig kéz a kézben jár. Manila biztos szép város...de engem kissé nyomasztnak a határtalan nyomornegyedek végeláthatatlan bodésorai. Az is eléggé fájdalmas, hogy Manila tényleg egy koszfészek... nem láttam még egy tiszta sarkot vagy utcát Makatin kívül. De ott meg tízméterenként sotgános őrök-katonák-rendőrök vannak és az inkább Singapore olcsó másolata.
A filippínók kimondottan barátságosak, kedvesek és vendégszeretőek. Nekem sokkal szimpatikusabb a kedvességük mint a thai-oké. De egy kicsit zavar (mint szinte mindenhol ázsiában) a "sir"-ezés. Nekem furcsa és szokatlan hogy hajlonganak előttem és sir-nek szólongatnak amikor én csak egy csóró magyar gyerek vagyok. De itt aki fehér az már gazdag is...
Összességében az alegpoénosabb, hogy minten _szinte_ tökéletesen működik... de valahogy mindenben van valami gixer :) az értékelendő, hogy törekszenek, de látszik, hogy nem mindig sikerül.

A kajájuk nekem bejön, de azért szerintem érdemes óvatosnak lenni... mondjuk alapos kézmosás nélkül kézzel akkor sem ennék, ha az opció az éhezés. Nameg itt is lehet frankó ételmérgezést kapni, szóval én nagyon óvatos vagyok... persze rizikó nélkül nincs kockázat.

Az árak barátiak, de ha garantáltan tiszta és garantáltan friss és garantáltan nem ételmérgezős helyen akarsz enni, akkor azért simán hozzák a magyar árakat. Tény, Magyarországon nem lehet ilyen egzotikus kajákat enni... szóval azért olcsó.

Az utazás és a szállás baráti...de megintcsak, ha európai színvonalat akar valaki akkor az európai árat is fog fizetni.

Én ma jártam meg a Taal vulkánt és egész napra sofőrrel/benzinnel együtt 3000 PHP-t fizettem. A bárka ami a szigetre vitt ki 1200volt és 750-ért kaptam lovat meg egy 11 éves kislányt kísérőnek a hegytetőre. Az egész buli Manilából oda-vissza 7 óra volt. Az autópálya okés, de Tagaytay-ban egy temetési menet 8km/h-s tempóra fogott minket egy órára. A Taal vukán látványa csodálatos és nagyon autentikus az egész hely. Csak javasolni tudom mindenkinek.
Az árakra meg érdemes a borravalót rászámolni...100 pesot tényleg megérdemel a hajós is meg a lovászlányka is. Meg persze lehet mondani, hogy nem kell kisérő meg nem kell ló mert végülis gyalog is fel lehet jutni a hegyre...de a helyiek ebből élnek és ne azon a párszáz forinton múljon már a heti megélhetésük.

Összességében amúgy tetszik a hely de legfőképp az emberek :) egyszer biztos visszajövök magáncélból is :)

z