Történelmi háttér.
Két-három évvel a második világháború után az amerikai gazdaság abba a problémába ütközött, hogy a világon nem állt rendelkezésre elegendő fizetőképes árufelvevő piac. Az értékesítési nehézségek következtében nagy árukészletek halmozódtak fel, ami fékezte az amerikai ipari termelés további növekedését. Az 1946-1947-es költségvetési évben a szóban forgó kifizetetlen 8 milliárd (akkori) dollár részleges fedezésére Washington 5 milliárd értékű kormány- és bankkölcsönt bocsátott ki. Ezzel azonban még nem oldódtak meg az értékesítési problémák.
Amikor George Marshall 1947. június 5-én harwardi beszédében új segélyprogramjának körvonalait vázolta, az Egyesült Államok külügyminiszterét mind gazdasági, mind ideológiai és közvetlen politikai tekintetben az amerikai érdekek vezérelték.
Ennek a hátterében az állhat, hogy a háború folyamán a kiszolgáló és hadiipar tulajdonosaival a hadsereg (természetszerűleg) szoros (anyagi ás technikai) kapcsolatban állt. A háború után, a felfutott ipari termelés miatt érdeke volt a
(
hadi)
iparnak, hogy továbbra is biztosítsa a profitot az állami kasszán keresztül.
Az európai igény 1947 szeptemberében 28 milliárd dollár volt, ezt egy amerikai különbizottság 22 milliárdra csökkentette, decemberben Truman elnök 17 milliárd dolláros programot terjesztett a kongresszus elé. Végül is négy esztendő alatt - ez volt az eredeti időkeret - 16 ország összesen 13,6 milliárd dollár segélyt és kölcsönt (az összeg mintegy 90 százaléka volt segély) kapott. Ebből 12,2 milliárd dollár amerikai áruszállításokban realizálódott (kétharmadrészt az Egyesült Államokból, egyharmadrészt Kanadából és Latin-Amerikából).
A Marshall-terv adatai - zárójelben a 2004-beni érték-.
Négy esztendő alatt (1948-1952)- ez volt az eredeti időkeret - 16 ország összesen 13,6 (68) milliárd dollár segélyt és kölcsönt (az összeg mintegy 90 százaléka volt segély) kapott. Ebből 12,2 (61) milliárd dollár amerikai áruszállításokban realizálódott.
Ebb
ől védelmi,vagyis katonai támogatás az 1950/51-es és az 1951/52-es költségvetési évben 9 (45) milliárd dollárt tett ki. Tehát a civil áruszállítás nagysága 3.2 (16) milliárd dollár volt.
Összehasonlításul az iraki háború 2004-ben több, mint 200 milliárd dollárba került és ezévi katonai költségvetése az USA-nak 451 millárd dollár, csak katonai kutatási célokra költenek 75 milliárd dollárt.
A segélyekben legnagyobb mértékben Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország, továbbá Németország nyugati térségei részesültek.
A Marshall tervben résztvevő államoknak a szerződésben el kellet fogadni az Egyesült Államoknak azt a kívánságát, hogy ellenőrizhesse a küldött segélyek és hitelek felhasználását.
Az európai államok benyújtottak egy 27 milliárd dollár értékű "kivánság" listát. Az USA 13,6 milliárd értékben szállított árut, de az ő saját listája alapján. Kétharmad részben katonai hadfelszereléseket, amire vaj mi kevés szükség volt abban az időben. Ezt úgy hivják az üzleti életben, hogy árúkapcsolás!
A Marshall terv befejeztével (1952) is mind a mai napig segélyez az USA államokat. Mind az akkori, mind a mostani "segély" lényege azonban az, hogy az amerikai adófizetők pénzéből a segély összege direkt a hadi iparmágnások zsebébe kerül, amiből azok hadfelszerelést szállítanak a "segélyezett" országnak.
.A Marshall-tervvel több legyet ütöttek egy csapásra:
1. A háború következtében felfutott hadiipar termékeit elsózták az európaiakra.
2. Ezek alkatrész-szállításaival magukhoz kötötték ezeket az államokat.
3. A civil áruszállítással ugyanaz a helyzet, mint a hadival.
4. Az európai ipar fellendül és fizetőképes kereslettel biztosítja az USA gazdagsági fölényét.
5. Európa és az USA gazdaságát összekapcsolta és megvetette ideológiai/technikai alapját a globalizációnak.
6. Propaganda-lehetőség az amerikai "önzetlenségről".
