Köszi!

Ami azt illeti, hogy valaki hol koncertezik, hol nem: arra gondoltam, hogy aki pesti, az simán elmehetett, mert volt sokszor, rendszeresen, elérhető távolságban. Na most, az ország, ugye, nem két részből áll: Bp. és vidék. Azaz az, hogy vidéken is volt fellépésük, nem jelenti, hogy valamely vidéki lakos számára az elérhető volt. Valaki dorogi: akkor neki igen. Másik 3500 magyarországi település lakójának viszont az éppúgy "pesti". Miskolcon, az ország második legnagyobb városában például sose jártak (tudomásom szerint). Vagyis számomra példáulkusan, Solaris együttes "nem is létezett", csak a Marsbéli krónikák című album (kazetta).

Címadó szám: én, most már többedik napja, kábé tucatszori alkalommal, hogy a lemezt beteszem a lejátszóba, eleve már úgy állítom be, hogy az első két tracket ismételgesse. Különösen azért, mert a harmadik és negyedik szám olyan, hogy ha még önmagában netán tetszene is, az előző kettő hangvétele után számomra összezavarja a harmonikus képet. Így aztán az album teljes második fele "áldozatul esik". Ráadásul ez a négy felvétel, noha időben átlagosan negyedrésznyit képviselnek a NOAB-hoz képest, témagazdagságban, komplexitásban nagyságrenddel lemaradnak attól (nem "1:4 arányban"). Szóval óhatatlanul is szegényesnek tűnnek, ebben a sorrendben. Ez  n e m  b a j , hiszen az anyag nem egy (hetvenes évekbeli szóhasználattal) konceptlemez, hanem valahai hangversenyrészletek gyűjteménye - de engem a helyzet mégis a fent ismertetett eljárásra sarkal.