13. Nagy Ákos (Adelaide) szerológus orvos A vércsoport jelentősége a magyar őstörténet genetikai kutatásában c. tanulmányában előbb a vércsoportok tulajdonságait mutatja be, majd azok meghatározásának módját a történelmi leletekben. Előtárja Kárpát–medence vércsoport viszonyait a magyarok, szászok, horvátok, tótok, szlovének, románok, rutének, zsidók, cigányok, szerbek vonatkozásában, majd az európai népek vércsoporti viszonyait is előadja. Utóbbiak vércsoport jellegét összehasonlítja a magyarokéval. A vizsgálatokból kiderült, hogy például a székelyek és a csángók vércsoportviszonyai semmiben sem különböznek az anyaországbeli magyarokétól, ugyanakkor lényegesen eltérnek ezektől az erdélyi románoké. A magyaroknál a legmagasabb az AB vércsoport aránya, magas a B-é és legalacsonyabb a 0-ásé. Az AB és a B együtt 30 %-ot tesz ki. Ezalatt a nyugat–európaiaknál inkább az A és a 0 aránya magas. Ezen felül a magyarok másoknál sokkal magasabb arányban örökítik át az AB vércsoportot. Átlagosan pedig, azaz nem kiválogatva az azonos származásúakat, hanem az összes véradó vonatkozásában, az európaiaknál 12 % a B, 4 %-nyi az AB, s ugyanez nálunk 20 és 10 %. Érdekes, hogy a magyarok, a finnek és a lappok vannak egymáshoz a legközelebb 21 európai nép vércsoport megoszlás szerinti összehasonlításban. Ez, mivel a vércsoportállomány egy–egy népnél hosszú évezredek alatt sem változik, azt jelenti, hogy igaz az elképzelés, hogy ezek az északi népek a tundra és a rénszarvasok északra húzódásakor, azokat követve hagyták el a Kárpát–medencét.Mindez azonban nem arra mutat, hogy a jellegzetes magyar AB, vagy legfeljebb B vércsoportú, hanem az egész népre vonatkoztatva szolgáltat adatokat. Ugyanakkor egymilliónyi vércsoportadat birtokában szerző arra új eredményre jutott, hogy az általánosan adható 0 vércsoporti jellegű ősvérből először nem az A, majd a B vált ki, s lett a kettő hibridje az AB, hanem először az AB vált ki, amely általános kapó, mert nem termel antianyagot egyik ellen sem.