Persze, bemegyek a boltba, és előszedem az üzletvezetőt, majd megkérdezem tőle, bocsi, mennyi volt 2003-ban egy kifli, majd 2004-ben egy túrórudi, és egy kis szívószálas üdcsi, és akkor elkezdek számolgatni, saccolgatni. Majd ha kitaláltam, mennyit is kéne fizetnem, odamegyek a pénztárhoz, és bediktálom, hogy én még pluszban ennyit és ennyit szeretnék még fizetni. Ááááá, kicsit se fognak hülyének nézni. De kipróbálom, persze kizárólag ha arra járok, és épp nem felejtem el, s majd leírom, mi történt.

Most úgy elképzeltem, ahogy jópár emberre rátör a tudat, hogy úúúr isten, az elmúlt néhány évben mennyi kárt is okozott, majd fejvesztve rohangál mondjuk hivatalról hivatalra, üzletről üzletre, meg még kitudja hová, ás asztalt verve követeli, hogy hadd fizesse meg a kárt. sztem az adóhivatalnál kígyózó sorok lennének, az utakra kivonulnának az építővállalatok, hogy hú de gyorsan újracsinálják az utakat, nem kilopva belőle a sok anyagot, a rengeteg lakóparkot rohamos tempóban kezdenék felújítani, mert ugye onnan is csusszant ide-oda valami, nem beszélve a politikusokról, akik önként visszaszolgáltatnák a vagyonukat az államnak

Ja, mellesleg az miért is szomorú, ha valaki őszintén leírja a stiklijeit? Akár szmájlival, akár nem?