Hello sz33!
Megnyugtattál. :-)
Tetszett a példa, amit a vita illusztrálására hoztál, valóban nagyobb rálátást adott az álláspontodra. Talán Neked is segít, ha én is mondok egyet: én úgy érzem magam, mint az, akivel közlik, hogy a dolog, amit 'almaíz' néven ismerünk, tulajdonképpen (alma)fából van. Merthogy
kiindulópont: almaízhez mindig kell alma, mert az almaíz az alma része; és almához mindig kellett almafa, amiből kinő, mert az alma szintén csak egy része a fának.
bizonyítás: ha az alma a fa része, akkor valahol maga is almafából van; és ha az almaíz annak az almának a része, ami fa, akkor valahol maga is fából kell, hogy legyen.
(Itt a fa lenne az 'agy',az alma lenne a 'tudat', az íze pedig a 'gondolat', mint nyilván rájöttél - és így a példa nem teljesen analóg, hiszen nálam már a tudat is metafizikai jellegű dolgot jelent. De, azt hiszem, a logikai bukfenc így, hogy csak egy lépcsőfokkal később jön el a történetben, is nagyszerűen látszik.)
Itt tartottam, amikor úgy döntöttem, hogy nem írom le a konklúziót (amit hiányoltál):
"Másik dolog: azt mondod, hogy a tudat nem metafizikai (tehát - kizárásos alapon - anyagi) jellegű (362. hsz), most viszont azt mondod, hogy nem kevered össze magával az aggyal. Ehhez a két sorhoz beszúrnék még valamit az előző oldalról, idézve Tőled, pirossal kiemelve egy-két érdekes részt:
"A tudat, a születéstől kezdve (egyesek szerint perinatális) megélt érzékszervi, azokhoz társított érzelmi emlékek, valamint kisebb nagyobb komplex események, élmények, a hozzátartozó érzelmi emlékekkel, az agyban tárolt nyomai. Ehhez társul még a kisebb, nagyobb döntések és azok eredményei, vagyis az azokhoz kötött pozitív, vagy negatív élmény, érzelem nyomai. Ez az agy egy bizonyos %-át veszi igénybe, de nem helyhez kötött, vagyis nem egy bizonyos agyrészben foglal helyet.
Bármilyen tevékenységnél és gondolkodás közben ez a tudat-rész az agyban állandóan "feszültség alatt van", vagyis minden mégoly kicsi döntés is a tudat teljes "lekérdezésével", a "tapasztalatok kiértékelésével" történik."
"Az én fogalmazásomban a konkrét gondolat a tudat (ami nem egy hely) szűrőjén keresztül az agyban keletkezik, ami esetenként csak emlékképpen kerül tárolásra, máskor a tudatot egészití ki ujabb nyommal."
Hogy az idézet általam írt részén ne legyen félreértés, íme a szavaid, amiket összegeztem:
"Az agyat és a tudatot nem kevertem össze! Mindössze azt állítottam, hogy a tudat az agyban "van, székel, foglal helyet, fészkel" (a kifejezés szabadon választható). Nemcsak a tudat van az agyban és erre utaltam, amikor a működő agy tartalmáról írtam. A tudatról sohasem állítottam, hogy az az agy. Minden esetre agy nélkül nincs tudat! (Tudat nélkül agy még lehet.)"
Tehát mindebből:
A tudat egy anyag, mely az agyban lelhető fel, de nem azonos azzal.
Úgy keletkezik (/termelődik?...), hogy minden élmény, amit átélünk, valahogy egyfajta lenyomatot hagy az agy anyagában - és... így.
Az, hogy az agy mely részén kell keresnünk ezen anyagot, valamiért nem lokalizálható pontosan. (Ettől függetlenül beszélhetünk még akár 'tudat-rész'-ről is az agyban.)
A gondolat szintén anyag, mely nem azonos sem az aggyal, sem a tudattal.
A 'tudat' nevű anyag (nyilván képletesen* értett) "szűrőjén kersztül" az agy anyagában "keletkezik". (Ez az anyag "esetenként csak emlékképpen kerül tárolásra, máskor a tudatot egészití ki ujabb nyommal" - tehát képes akár ugyanolyan gyarapító jellegű hatást produkálni a tudat anyagára, mint az emlékek, élmények stb..)
*az egyébként érdekelne, hogy "szűrés" alatt miféle kölcsönhatást képzelsz el a 2 anyag (tudat és gondolat) között. De a gondolat anyagának "keletkezését" sem nagyon tudom hova tenni.
Remélem, nem érzed úgy, hogy kiforgattam a szavaidat. Igazából annyit tettem, hogy a 'gondolat' és 'tudat' létezéséről és működéséről felvázolt teóriádba hangsúlyosan anyagként illesztettem be e két dolgot - de, mivel Neked ez a kiindulópontod (hogy ti. ezek valóban konkrét anyagok), természetesen így is meg kell(ene), hogy állják helyüket az állításaid.
Üdv!
