ROVÁSEMLÉKEK

 

II. Kuri galzu írta a másik rovásrovatban:

 

**************************************************************

 

Székely Zoltán: Árpád-kori rovásjelek a Székelyföldről

 

A szerző három székely-magyar rovásírásos tárgyi emléket közöl, a Háromszék (Kovászna) megyei Torjáról, illetve Csernátonból. A torjai edénytöredék jeleit kiégetés előtt, a csernátoniét kiégetés után karcolták be. Mindkettő Árpád-kori település maradványainak régészeti anyagához tartozik. Utóbbi jelei hasonlítanak az ugyanitt előkerült ezüst pecsétgyűrűn látható jelekhez. A jeleket nem sikerült megfejteni, szerző a székely, illetve besenyő telepítés előtti magyar csoport tárgyi emlékeinek tekinti őket.

 

Az eddig ismert székely-magyar rovásírás jelei, feliratos emlékei közt kevés olyan van, amely hitelesen az Árpád-korba sorolható. A szakirodalom a homoródkarácsonyfalvi felirattöredéket tartja eddig a legkorábbinak, a 13. századba tartozónak¹.

A székely-magyar rovásírás tárgyi emlékei Erdély délkeleti részéből, a székelyek által lakott Székelyföldről kerültek elő. Ezek általában templomok vagy középületek építésével vannak kapcsolatban, s azoknak a nevét őrizték meg, akik az építkezés vagy a renoválás munkálatainál részt vettek, vagy abban az időben valamilyen tisztséget viseltek. A feliratok közt bibliai idézetek is találhatók. A szakirodalomból az is ismeretes, hogy a rovásírást a székelyek a mindennapi életben is használták². Ennek tárgyi bizonyítékai is előkerültek a székelyföldi kora középkori ásatások alkalmával, amiről a következőkben számolunk be.

Torja község (Kovászna megye) északi határvonalán folyik a Torja pataka, melynek bal partja széles terasz. Ezt a teraszt „Vármegye” néven nevezik a helybeli lakosok. Ennek egyik része, mely a patak jobb partján, az Apor-kúriával szemben van, „Kecske-gödör” néven ismeretes. Ezen a részen Coroi Artúr, a torjai általános iskola tanára edénytöredékeket szedett össze, s ezek között volt egy bekarcolt jelekkel ellátott edény darabja is. Az edénytöredékek lelőhelyén a hitelesítő ásatás egy Árpád-kori magyar település maradványait hozta felszínre.

A rovásjelekkel bekarcolt edénytöredék egy lassú korongon készült, barna színű, négy körbefutó egyenes bordaszerű vonallal díszített fazék darabja. A rovásjeleket a fazék nyaki részén kiégetés előtt karcolták be. A bekarcolt jelek nagysága 2 és 3 cm.
Az egyik rovásjel a Kájoni ábécé „n” jelével mutat hasonlóságot³. A második rovásjel egy függőleges vonal, amely az „sz” betűnek felel meg⁴. A harmadik jel megfejtése problematikusabb, hasonlóságot mutat az alsószentmihályfalvi felirat második sorának legutolsó jelével, ami egy kazár szóelválasztó jel⁵. Ennek ellentmond az ezt követő pont. Lehet „cs” betű is⁶. A pont alatt egy másik jel alsó szárának a vége látható. Ez azt mutatja, hogy még több rovásjel is volt.

Az edénydarab jobb szélén egy vékonyan bekarcolt kereszt van. Ezenkívül a jelek felett van még két ferdén bekarcolt vonal. Ezek utólagos bekarcolások.
A második edénydarab Csernátonban (Kovászna megye), a Damokos-kúria (ma tájmúzeum) udvarán, egy 7–8. századi szláv kunyhó romjai fölött levő Árpád-kori település kultúrrétegében, 40 cm mélységben, e kor jellegzetes edényeinek darabjai közt került elő. Fekete színű, gyors korongon készült, a nyakán három egyenes körbefutó borda díszíti az edénydarabot. A feliratot az edény kiégetése után karcolták be. A felirathoz hasonló jelek vannak az ugyanezen a településen talált ezüst gyűrű pecsételőjén is. Mindkét tárgyon a jelek írásutánzatnak tekinthetők.
A torjai edénytöredékeken levő jelek a rovásírás körébe tartoznak. A jeleket az edény készítője karcolta be az edény falába kiégetés előtt. A felirat egyelőre megfejtetlen, a fazakas neve is lehetséges.

Torjának „Vármegye” néven ismert területe, mint a neve is mutatja, nem tartozott az itt letelepedett székelyek földjéhez, hanem Fehér megyéhez. E területnek nyugati részén, a Karatna patak völgyében besenyők laktak, ezt bizonyítják az okleveleken kívül az ásatások eredményei is⁷. Ezeknek az ide való telepítése a székelyekkel egyidőben vagy nem sokkal azután történhetett, mivel ugyanaz a feladat, a határőrzés hárult mindkét népre. Ezek, a székelyek és a besenyők, letelepítésükkor egy korai magyar települést találtak a „Vármegye” nevű részen. A székelyek a Torja patakának jobb partján, az Apor-kúria kertjében, a besenyők, mint későbben jöttek, a Karatna patak völgyében tepedtek le. Ezek vették át a keleti határ őrzését azoktól a magyaroktól, akik a Kárpátok túlsó oldalán építik ki a határvédelmet⁸. A székelyek későbbi, 12. század vége–13. század elején való letelepedését az Apor-kertben az ásatás is bizonyítja, ugyanis a cserépbogrács az itt talált kerámia közt alig volt képviselve⁹.

A „Kecske-gödörben” talált rovásírásos edény a települést a 11. századra keltezi, ezt bizonyítja az edény nyakának bordaszerű díszítése. Az ilyen típusú edényt a szakirodalom a 10–11. századba sorolja¹⁰.

A fentiek alapján bizonyítható az a megállapítás, hogy a „Vármegyén” az ide korán (10–11. század) letelepedett magyarság tárgyi emlékei kerültek felszínre, akik – mint a székelyek – használták a rovásírást. Ezen a nézeten van több más magyarságkutatóval együtt Németh Gyula is¹¹. A csernátoni településen talált feliratos edénydarab és az ezüst gyűrű is a magyaroknak tulajdonítható, egy későbbi időből (12–13. század) származik. A székelyek távolabb, a domb lábánál telepedtek le, s anyagi kultúrájuk emlékei egy későbbi, a 13–14. századra mutatnak, amit az ott előkerült Anjou-kori érmek is bizonyítanak¹².

 

 

1. VÉKONY Gábor: Későnépvándorláskori rovásfeliratok a Kárpát-medencében, 1987, 17–18
2. NÉMETH Gyula: A magyar rovásírás, Budapest, 1934, 31
3. Ibidem, VII. melléklet
4. Ibidem
5. VÉKONY Gábor i. m. 109
6. NÉMETH Gyula i.m. VI. melléklet
7. SZÉKELY Zoltán: Pecinegii în sud-estul Transilvaniei, Aluta, XVII-XVIII, 1985–86, 197
8. SZÉKELY Zoltán: Korai középkori temetők Délkelet-Erdélyben, Korunk Évkönyv, 1973, 226 9. Idem, Aluta, XVII–XVIII, 1985–86, 198
10.FODOR István: Honfoglalás kori bordázott nyakú edényeink származásáról, Folia Archaeologica, XXXVI, 1985, Budapest, 165
11.NÉMETH Gyula i. m. 31
12.SZÉKELY Zoltán: Kora középkori települések a Székelyföldön (XI–XIV. század), Veszprémi Történelmi Tár, 1990, I., 5

 

Forrás: http://www.cosys.ro/acta/cikkek/hu/szekely_z1.htm